Eső után köpönyeg

A technika ördöge, a WSR-en, az iskolában, és az itthon lévő kötelezettségeim miatt sajnos csak megkésve tudok beszámolni a DTM Oscherslebenben rendezett futamáról, mely az utolsó két fordulóra igazán nyitottá tette a bajnokságot…

 Az Audik Zandvoortban tapasztalt dominanciája teljesen eltűnt: akkor ugye az első öt rajthelyet, és a Q4 Shoot-Outot teljesen beterítették, végül a futamot is dominálták. Itt ez olyan szinten hiányzott, hogy a legjobb Audi csak ötödik lett kvalifikáción (pedig Mike Rockenfeller a végsőkig próbálkozott, de hiába). A szétlövésbe pedig a bajnoki tabella első három helyezettjén kívül a Q3 meglepetés győztese, a BMW-vel Dirk Werner volt ott. Bruno Spengler szerezte meg a pole-t, de öröme nem volt teljes: a márkatárs Wernert mindkét Mercedes megelőzte a tabella állása szerint, azaz Paffett-Green sorrendben. Hátvéd tehát nem volt, de így egy nagyon jó, a bajnokságban fontos futamra lehetett számítani. Dirk pedig még gondolkodhatott idei első dobogójában, de mindenképp a legjobb futamában, azok után, hogy Zandvoortban még rossz helyen volt a lekörözésekkor.

A nürburgringi napos időjárás után volt egy teljesen esős, hideg holland hétvége, és az Oscherslebenben tapasztalható időjárás sem volt valami „fényes” a futam rajtjáig. Viszont a futam közepesen melegben, napsütéssel indult. Spengler pedig két ilyen időjárási körülmények közötti futamot nyert meg pole-ból (Lausitzring, Nürburgring). A rajtnál el is jött szépen, Jamie Green pedig megelőzte Gary Paffettet, legalábbis pár kanyarig előtte volt, de végül a McLaren tesztere visszavette helyét. Hátul aztán már történtek események, ha nem is annyi, mint a tengerparton: a nagy WTCC tapasztalattal rendelkező Augusto Farfus ezen a pályán mindig is jól rajtolt, nem volt ez most sem másként. Ehhez kellett Mattias Ekström beragadása is (akit Rocky és Timo Scheider parádésan került ki). Hátul megint Robert Wickens okozta a galibát, ezúttal csak egyet, amit ugyan vizsgáltak, de végül nem kapott büntetést: ezúttal is összeakadt Miguel Molinával (csak úgy, mint az előző hétvégén, ám itt nem esett ki), aki így belement a zandvoorti győztesbe Edoardo Mortarába, a láncreakció pedig végül Ralf Schumacher bukótérben való kalandozásában csúcsosodott ki. Na igen, az a bizonyos első kanyar, és a derékszög Oscherslebenben…

Mortara ezáltal olyannyira lelassult, hogy feltartotta a mögötte jövőket, úgy, hogy az élmezőny már szétszakadt. David Coulthard ment a boxba műszaki hibával, akit egy körrel később Mortara is követett. Adrian Tambay, akit a rajtrácsról generátorhibával kitoltak, két kör hátrányban ugyan, de visszaküldtek. Mortara kiesésével bajnoki reményei is szertefoszlottak. Andy Priaulx Roberto Merhivel ütközött, igaz, ez alatt csak egy klasszikus, de még úriemberi túrakocsis előzést kell érteni. Ugyanabban a kanyarban még abban a körben aztán megállt Rahel Frey, továbbfogyasztva az Audik számát a versenyből. Nem sokkal később a másik hölgy, Susie Wolff-Stoddart is kiállt: csillagos autójában is meghalt valami…

A két hölgy kiállásával viszont nem sok időnk volt foglalkozni, hiszen Filipe Albuquerque, Christian Vietolis, Scheider, és Martin Tomczyk által látott olyan jó kis csatát hozott, amit DTM-ben is látni néha, de inkább a BTCC-re jellemző. Legalább öt-hat pozíciócsere volt négyük közt, melynek vége az lett, hogy Albu elhúzott a többiektől, Vietolis pedig Ralf Schumacher útját járva meglátogatta (nem önszántából) az első kanyar aszfaltozott, de már pályán kívüli részét. Ekkor nyitott ki a pit window.

Az első, nem hibából boxlátogatók pedig mindjárt Spengler és Green voltak. Paffett még kint marad, talán túl sokat is, hiszen Spengler úgy megindult az új gumikon, hogy rögvest megfutotta az addigi leggyorsabb körét a futamnak, ráadásul még Ekström is azonnal elengedte. Paffett viszont addig húzta a kiállást, és ragadt be Ekström mögé, hogy még Green is majdnem megelőzte. Tomczyk is kijött a boxba, de végleg. Ezzel címvédésnek maradék esélyét is elvesztve, és sorozatban másodszor nullázott. Az autók tehát szépen fogytak, főképp műszaki gondokkal.

Érdekes volt azt összehasonlítani, hogy míg Farfus nagyon jó formában, viszonylag stabilan tartotta az ötödik helyét, addig a négy WTCC futamot a pályán megnyerő csapattársa, Priaulx hátul kullogott… Igaz, a brazil is nyert itt háromszor. Priaulx jól jött Spenglernek, hiszen Paffettet egy-két kanyarral hamarabb is elengedhette volna, de ennyi márkatársi segítség még belefért. Paffett viszont egy picit felhúzta magát, és némi pályaelhagyással is segítette riválisát.

Scheider volt az első szerencsétlen, akinek kiállását a csapat elrontotta. Green és Werner pedig együtt jöttek a második kiállásukra, ami csak azért érdekes, mert előzni nem nagyon lehet a pályán, így Werner talán jobban tette volna, ha még vár. Persze így előzés nem is lett. Spengler is jött, kifelé menet Ekström azonnal el is engedi, ahogy tudja, de ezúttal nem olyan jól, mint legutóbb. Ezt kihasználva jön Paffett is, most nem vár, és közelebb is kerül Spenglerhez. Innentől kezdődik a sprintfutam. Ekkor Farfus és Rocky vezette a mezőnyt, Ekström kiállásával viszont újra egymásra talált a Spengler-Paffett páros, az idő pedig elkezdett lehűlni, ami a Mercedesnek kedvezett.

Farfus kiállását elrontották: elengedték mielőtt a jobb első kerékkel végeztek volna. Szerencsére baleset nem lett belőle, de éppen csak, hogy befért Rocky elé. Merhi kiállása is a jobb elsőn bukott el. Két nagyon szép előzést láthattunk az alatt, míg a két vezető sokszor – és így kiegyenlítve egymást – lementek a poros részre, vagy magáról a pályáról. Az egyik manővert Molina Priaulx ellenében, míg a másikat Ekström hajtotta végre Albuval szemben. Ekkor láttunk a kis Schumit, amint a rajt után megint megnézte milyen az első kanyaron kívül, ez azért volt ironikus, mert előtte pont szerelőit mutatták, akik jobbulást kívántak a Zandvoortban lévő boxbalesetben, két, még nem felépült szerelőnek, akik nem is lehettek jelen a helyszínen.

Az Audik ugyan látványosabban, de a BMW-k is szenvedtek, ez egy izgalmas befutót is tartogatott magában, hiszen Spenglerre elkezdett rohamléptekkel közeledni Paffett, a 2.9mp-t szépen dolgozta le. Ekkor tizenegy kör volt még hátra. Azonban mivel valaki kétszer is úgy lement a pályáról, hogy azt nem lehetett kivenni ki is volt (és nem is ismételték), a nagy porfelhőt egyszer Paffett kapta, így vissza kellett vennie. Nyolc körrel a vége előtt beállt egy 1.4-1.6-os különbségfaktor, hiszen Spengler is elkezdett hajtani, ez csúszkálást is hozott magával. Négy körrel a vége előtt újra jelentősen csökkent az előnye, de mivel a pályán nehéz előzni, ezért már reménykedhetett. Tambay, aki még versenyben volt ez idő alatt kétszer is – egy körön belül – elhagyta a pályát, az egyikkel még jobban megtörve Spenglert, akinek már egy másodperce sem maradt előnyéből. De kivédekezte! Végül alig hat tizeddel, de ő lett az első triplázó a szezon során!

Újra szoros a bajnokság

Így feljött a másodiknak az összetettben, 11 pontra lemaradva – kétszeri 0-ja ellenére – a minden futamon pontot szerző, a szezon elején domináns Paffettre. Kinyitotta hát a bajnokságot, melyről a BMW nem álmodott a szezon előtt 20 év kihagyás után. Az is eldőlt, hogy az Audi flotta kiszállt az egyéni címért folytatott harcból, s mivel Interlagosban a Toyota az Endurance-világbajnokságon megverte az Audit, Dr. Ullrich nem lehetett valami boldog. Werner negyedik helye meglepetés (szezonbeli legjobbja), Farfus pedig a számára ismert pályán egyből megmutatta igazi képességeit. Ők ketten – ha hozzák itt mutatott formájukat – még sok, értékes pontot rabolhatnak a két Mercedes menőtől, akiknél csapatsorrend még nincs. A legjobb audis Rocky lett, a hatodik helyen, leggyorsabb kört végül Merhi csípte el.

Hárman maradtak hát a bajnokságért az utolsó két, izgalmas futamra. Az első Valenciában kerül sorra, és e sorok írásakor egy drámai, és fordulatos időmérőn vagyunk túl a spanyolok földjéről. Egy olyanról, mely külön érdemel egy kisbeszámolót, és egy olyanról, mely még megkeverheti a szezonzáróra a lapokat…

Bakay Botond

Fotó: Motosvision

Comments

comments