Fotó: Magyar Szilvia
Ez körülbelül a nyolcadik próbálkozásom négy napon belül: az egyik csapattag áll a sátor mellett, mely nem egy akármilyen színű autót rejt! Mellé lépek, és újra mondom, de már úgyis tudja: „Tudnék beszélni a versenyzőtökkel?” „Sajnos a versenyző most nincs itt. Talán próbáld meg később.” Már mindketten nevetünk. „Igen – mondom –, de ez volt a helyzet tegnap is, tegnap előtt is, és az előtt is!”
Néhány óra múlva, amikor a pre-grid-hez készülnek a versenyzők a paddockban, végre meglátom. Természetesen interjút készíteni ilyenkor már nem lehet, de talán “foglalhatnék egy időpontot” – villan át az agyamon. Tudja, hogy ki vagyok és mit akarok, egyszer már sikerült összefutnunk, hasonlóan rövid időre. „Tudod, hogy negyedik napja próbálok összehozni veled egy interjút? – kérdem – Az egyik kollégám szerint olyan vagy, mint Columbo felesége.” Columbót Macedóniában is ismerik, mert Igor Stefanovski hangosan felnevet. „Próbáld meg ez után a verseny után, hátha sikerül!” – mondja, és én megígérem, hogy visszajövök…
Igor Stefanovski – Stian Paulsenhez hasonlóan – rendkívül jó versenyző, nagyon kis költségvetésű, saját csapattal. 1982 karácsonyán született Macedónia fővárosában, Szkopjében. 2003 és 2010 között 8 alkalommal nyerte meg a macedón hegyi és pályabajnokságot. 2011-ben és 2012-ben az FIA Make Roads Safe kupáját hódította el, 2014-ben és 2015-ben megnyerte az európai hegyi kupa egyes kategóriáját, 2016-ban és 2017-ben az ETCC-ben egy illetve két győzelmet szerzett.
2018-ra nagy reményekkel vágott neki az új TCR EU bajnokságnak egy Hyundai-jal, de elég volt egyetlen apró hiba a Paul Ricard-on, és sokáig nem volt biztos, hogy a macedónok csodaversenyzője folytatni tudja az évet: nagyon összetörött az autó. Akkor azt írta Facebook oldalán, hogy nem biztos, hogy ott lesz Zandvoortban. Amikor hazaértek és szétszedték az autót, akkor derült ki, hogy a sasszé szerencsére nem sérült, de körben gyakorlatilag az összes karosszéria elem igen. Az ő története jön most autószerelésről, az új színről, és arról, hogy Zandvoort után majdnem kezdhetik az egészet elölről… (Sajnos az angolja nem túl jó, ezért hosszas szónoklatokra nem került sor.)
– A Paul Ricard után azt írtad a Facebookon, hogy nem biztos, hogy itt lehetsz Zandvoortban. Hogyan sikerült mégis összerakni az autót?
– Köszönhetően a szerelőimnek és a Hyundai Motorsportnak, akik mindent megtettek azért, hogy összerakják az autót. Öt napot dolgoztak rajta. Voltak dolgok, amiket itt, a pályán fejeztek be a fiúk, mert nem volt rá máskor idő, de az autó még mindig nem 100%-os. Talán Spára sikerül rendesen összerakni.
Az első szabadedzés alatt, amikor kiálltam a pálya mellé fényképezni, meg sem ismertem az autót. Azt hittem, talán segítségére sietett egy új szponzor, azért kapta ezt a meghatározhatatlan színt.
– Hogyan írnád le az autó színét? Mert én megpróbáltam többször is, de ez sem nem narancssárga, sem nem rózsaszín, sem nem magenta, de nem tudnám megmondani, hogy akkor mi. És tulajdonképpen miért kapta ezt az új színt? (A Paul Ricardon még fehér volt.)
– Igazából fogalmam sincs, milyen szín ez. Hogy miért? Tulajdonképpen ezt sem tudom. A gyerekeimnek ez tetszett, és aztán mondtam, hogy jó, akkor legyen ilyen!
Apa autóját így már egészen biztosan ki lehet szúrni a pályán. Nem csak otthon, de a világ minden TCR EU nézője első pillantásra tudja: az ott Igor Stefanovski. És a gyerekek egészen jó tervezők, mert az első két sárvédőn van két minion, belül pedig, a bukókeret keresztvasán egy plüssmaci ül (természetesen rögzítve van!).
Szóval akkor új szponzorról szó sincs, ami azért probléma, mert nem éppen rózsás a pénzügyi helyzet (bárha az autó színe kezd valami olyasmi lenni…). Az autót pedig folyton szerelni kell. Zandvoortban az első versenyen is megtörték, és a másodikon sem hagyták egészben…
– Ez a hétvége nem volt jó számunkra. Az első versenyen szerettem volna elkerülni az ütközést, amikor láttam, hogy Reece Barr a korlátba csapódott, de így sajnos nekimentem a peugeot-s srácnak, Brichének. Aztán a második versenyen is nekem jött valaki. A motorban nincs elég erő, és… tulajdonképpen ennyi. Ez az autóverseny. Néhány verseny jó, néha pedig nincs szerencséd – zárja Stefanovski, miközben az autó sérült hátuljára téved tekintete. – Nézd meg! Ott is nekem jött valaki!
Szóval „Columbo feleségét” sem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladná, de lassan úgy lesz vele, mint Paulsen: versenyezni lenne jó, nem folytonosan autót toldozni-foldozni!
Az első ember, aki megmondja, milyen színű ez az autó, virtuális csokit nyer! 🙂
Fotó: Magyar Szilvia
Magyar Szilvia
Social Profiles