Fotó: DTM Official
Vasárnap délután, a DTM hétvége harmadik szabadedzésére elállt Misanóban az eső, és Alex Zanardi futott egy ötödik időt. Ez egyrészről meglepő volt, másrészről pedig sokat nem nyomott a latba, mivel csak szabadedzésről volt szó. De az időjárás nem sokáig volt ilyen kedves a mezőnyhöz.
Az időmérőt már szakadó esőben futották, és Loic Duval tudott leggyorsabban úszni egy autóval maga alatt, tehát övé lett a pole. Edoardo Mortara, Daniel Juncadella és Mike Rockenfeller eveztek be a további helyekre az első két sorba. Joel Eriksson a 12., Alex Zanardi pedig a pole-os időtől négy másodperccel lemaradva, az utolsó helyet szerezte meg.
Aztán teljesen besötétedett, az eső elállt, de a pálya még nagyon vizes volt, amikor sor került a rajtra. Amit Duval meglehetősen elrontott, ezért aztán Edoardo Mortara és René Rast is ott hagyta. A második kanyarban a 4. helytől hátrafelé elég nagy lökdösődés alakult ki, de szerencsére mindenki túlélte, és nagyobb kár nélkül tudták folytatni útjukat. Az első kör végén Mortara, Juncadella, Duval, Timo Glock, René Rast, Nico Müller, Paul di Resta, Robin Frijns, Mike Rockenfeller, Gary Paffett, Lucas Auer, Jamie Green, Pacal Wehrlein, Augusto Farfus, Phillipp Eng, Bruno Spengler sorrendet mutatott a számítógép, és Erikssont még Zanardi is megelőzte, így az ifjú svéd a tökutolsó helyen próbált lépést tartani a mezőnnyel.
A második körtől elkezdődtek a kerékcserék, és a 9. körig a viszonylag gyorsan száradó pálya miatt gyakorlatilag az egész mezőny slick gumikra váltott, öt embert kivéve: Mortara, Rast, Frijns, Eriksson és Zanardi. Ekkor az időjárás megint meggondolta magát…
Ennek az első jól látható jele az volt, hogy az utolsó kanyarba keresztbe vágódott be Daniel Juncadella, átrongyolt a füvön és közben magával vitt vagy másfél reklámtáblát. A boxbejáratot minden esetre lekéste a produkció közben. Aki nem járt így, az megrohanta a boxutcát újból, ismét esőgumikat tetetve fel. Juncadella megpróbálkozott a következő körben is, de ismét hasonlóképpen járt, s hiába próbálta a boxba terelni az autóját, végül úgy jött ki a dolog, hogy keresztbe állt a boxutca bejáratánál, eltorlaszolva azt a többiek előtt. Valaki majdnem neki is ment. Végül csak sikerült az autója orrát a megfelelő irányba állítani, és kaphatott olyan gumikat, amiken közlekedni is tudott.
A fent említett öt versenyző rendületlenül haladt az élen Mortara, Rast, Frijns, Zanardi és Eriksson sorrendben, mialatt a teljes mezőny megjárta másodjára is a boxutcát, és mindenki egy teljes kör lemaradásban volt az ötödik Erikssonhoz képest.
A 12. körben Lucas Auer landolt a kavicságyban, itt vége is volt a versenyének, pályára küldték a biztonsági autót. Az három kört vezette a mezőnyt, ami egysoros pozíciót vett fel a biztonságosabb repülőrajt kivitelezéséhez, és szerencsére nagyobb galiba nem is történt.
A 16. körben Augusto Farfus pördült meg, de úgy, hogy sikerült menetiránnyal szemben állva az autója farát csapni a falnak. Kész csoda, hogy nem jött vissza egyből a Safety Car. A 18. körben pedig nagyszerűen kivitelezett szinkronkorcsolya gyakorlatot mutatott be Paffett és Juncadella, miután a spanyol kicsit lökött az angol autóján. Ilyen szinkronpörgést gyakorlás nélkül kivitelezni aligha tudna bárki még egyszer. Tény: látványos volt a verseny, erre (se) nem lehetett panasz.
20 perccel a vége előtt szánta rá magát előbb Eriksson, majd Zanardi a kerékcserére. Később Rast és Mortara is megejtette azt, ekkor a tegnap első dobogóját szerző Frijns vezetett. És a hollandnak – bármennyire is nem akarta – ki kellett jönnie egyszer kerékcserére.
Az egy körös hátrányban lévő boly előrébb haladói elkezdték visszavenni köreiket, és ekkor az ötös csapat utolsó helyén haladó Zanardi már nagyon küzdött azzal, hogy a frissen integrált és megtanult teljesen kézi vezérlés nagyon nem kompatibilis a szakadó esővel, de nagyobb hibát nem vétett, így Paul di Resta esélytelen volt.
Végül, az utolsó előtti körben Robin Frijns fájó szívvel hagyta el vezető helyről a pályát, de ami kötelező, az neki is kötelező. A vezetést Eriksson örökölte meg, a holland a negyedik helyre állt vissza. És már csak egyetlen kör volt hátra…
Az ifjú svéd, aki az első kör végén a tökéletesen utolsó helyen találta magát, most – kiváló taktikának és kitartásának köszönhetően – az elsőn jött be. Szerencséje volt, hogy az eső a megfelelő pillanatban kezdett el újra szakadni, ez tény, de azért nem csak a szerencse okozta, hogy vasárnap éjféltájban egy könnyeivel erősen küszködő, ifjú svéd nézett le duplán boldog csapatára a dobogó tetejéről. És hogy miért volt duplán boldog a BMW? Mert a versenyző, akit szerettek, és aki miatt annyit fáradoztak, hogy kézi irányítást szereljenek az autójába, az utolsó helyről rajtolva bejött az ötödikre.
A BMW-nél Farfus a falban végezte, Timo Glock és Phillipp Eng a 15. és 16. helyen, de ekkora boldogságot talán még sosem láttunk a gárdánál.
Eriksson mögött a dobógóra Mortara és Rast ért oda, mögöttük a hivatalos sorrend: Robin Frijns, Alessandro Zanardi, Paul di Resta, Loic Duval, Jamie Green, Mike Rockenfeller, Nico Muller, Bruno Spengler, Pascal Wehrlein, Marco Wittmann, Gary Paffett, Timo Glock, Phillipp Eng és Daniel Juncadella.
A bajnokság állása: di Resta (186), Paffett (177), Mortara (138), Wittmann (112), Auer (110) és Glock (107). A következő futamot két hét múlva rendezik a Nürburgringen.
Magyar Szilvia
Social Profiles