A DTM legutóbbi fordulóját a hollandiai Zandvoort legendás aszfaltcsíkján rendezték meg, ahol az esős időjárás miatt ugyan tengerparti sétát – mely a célegyenestől alig pár méterre van – nem volt ajánlatos tartani, futam azért volt
Az időmérőn teljes Audi dominancia uralkodott. Az első öt helyről csak négykarikás autó indulhatott, közülük is a német Timo Scheider szerezte meg szombaton a pole-t. Ugyan Albaquerque elsőnek jónak hangzó körével csak harmadik lett, ahol a sorozatban másodszor második Mike „Rocky” Rockenfeller előzte meg a polemanen kívül. Rocky és az Audi Motorsport „Donja” Dr. Ullrich nem Silverstone-ban töltötték a hétvégét, az Endurance Világbajnokság aktuális – Le Mans utáni első – hétvégéjén, pedig ott (még ha a Toyota beékelődött is a két Audi közé a dobogón) elsőként lett a gyár FIA világbajnok 2012-ben. No de térjünk vissza Hollandiába, ahol a rajtnál történetesen esett az eső. Meg még páran.
Az egész ott kezdődött, hogy hiába a pole, Scheider beragadt a rajtnál, így az egész mezőnynek kerülnie kellett. Először Miguel Molina, a spanyol audis csúszott meg, majd használta a kanadai Robert Wickens Mercedesét palánknak, amiből ugyan utóbbi sokat nem érzékelt, de előbbi így elindult a másik irányba, és őrült nagy szerencsével nem eltalálva senkit ásta el magát az első kanyar ”rejtelmeibe”, de mivel autóját nem a Dakarra tervezték, így marad ott, ahová érkezett. A mentés miatt már be kellett volna küldeni a biztonságért felelős négykerekűt, de ekkor még nagyban ment a rajtkáosz. Miközben Scheider utánaeredt a mezőnynek, Martin Tomczyk hárombetűs versenygépével nekicsúszott Wickensnek, aki így elvesztette a fonalat, és ennek következtében Tomczyk honfitársa, a német Chirstian Vietolis már nem tudta kikerülni, ezért kiforgatta. Ennek következtében a háromszoros túrakocsi világbajnok a Csatorna-szigeteki Andy Priaulx bajor kocsijával hirtelen irányt váltott, aminek következtében a skót David Coulthard nem spórolt egy ütközéssel, de Andy szépen megfogta. Ő igen, a svájci hölgy, Rahel Frey már nem, Wickensen megpattanva egy pár métert még ment, aztán a reménytelen felfüggesztés miatt a pálya szélére parkolt. Eközben Vietolis visszaért a boxba, hogy betolhassák, majd követte őt a szerencsétlen ”közellenség”, amúgy tavalyi WSR 3.5 bajnok Wickens. A rajtnál tehát négy kieső, egy kis eső, és Scheider első helyről való visszacsúszása (14.), illetve Coulthard utolsó helyről (a Nürburgring után megint…) való felzárkózása Scheider elé. No meg a Safety Car, minek kiállásakor rázendített még jobban az eső.
Ez a versenyszakasz sem tartott sokáig, hiszen Rocky szépen eljött az élen, de a két brit Mercedes-élmenő, Green és Paffett összecsapásánál előbbi igazi túraautós manőverrel, összeérve gyűrte le utóbbit, majd picivel később közelebbről megvizsgálta Coulthard hátsóját – egy vízátfolyás miatt – Scheider, aki így a kör végén kijött motorházat cserélni. Green az Audi 1-4 megtörését közben végrehajtotta a portugál ROC bajnok Filipe Albuquerque (továbbiakban becenevén, Albuként szólítom) megelőzésével. Kicsit hátrébb Tomczyk és a francia Adrian Tambay kezdtek piruettbe, de mind a BMW, mind az Audi sofőrje megfogta azt. Aztán jött a Timo Scheider saga sokadik része, mikor a célegyenes kellős közepén az új motorháztető egyszerűen felengedett, de nem úgy, mint Hockenheimben a BMW-ről, hanem pont úgy, hogy ne lásson semmit, így lelassított, és megállt a célegyenes mellett. Persze a rossz illesztés tartozékai némileg megnehezítették a közlekedést a pályán, így újra jöhetett a villogó felvezető, aki a legtöbbet vezette addig a mezőnyt. Szerencsére e fázisban láttuk utoljára, mikor a törmelék miatt a komplett mezőnyt a boxutcába invitálta. Ekkor kezdett alábbhagyni az eső, amivel viszont még találkozunk.
Az új rajtot Mortara másodjára sem kapta el jól, a „boxolási ablak” viszont megnyitotta zöld lámpáit, így jöhettek a kerékcserék. Mintha valami amerikai Indy-, vagy NASCAR-futamon lettünk volna, akkora volt a kavarodás! Tambay is így tett, igaz arról az ”apróságról” megfeledkezett, hogy a másik oldalán Tomczyk előzni készült, de a francia hirtelen elrántva a kormányt magával hozta a németet is, aki baleset – és SC – megelőzésképpen egy körrel korábban jött így ki. Még szerencse, hogy a szerelők ott voltak! Közben Green kerékcseréjét elrontották a bal elsővel, Rocky pedig az olasz Edoardo Mortarával randizott a célegyenes végén, de mivel a kijárattól jobb ívet tudott választani, így a boxolás után Rocky megtartotta vezető posztját a futamon. Az Audik megint domináltak, hiszen Green elrontott kiállásával nem volt köztük senki, de aztán a svéd Mattias Ekstömöt megelőzve most a bajnoki éllovas Paffett törte meg nyugalmukat. Coulthard felzárkózása ellenére szerencsétlen volt: neki a jobb hátsót nem rögzítették rendesen, ezért vissza kellett tolni a szerelőknek – szerencsére csak pár méterről – csak azért, hogy szenvedjenek tovább, és ráadásként még a kocsi is lefulladt. David szereplése itt lényegében véget ért, nem sokkal később már kört kapott. Dirk Werner még vezetett a pályán (a német ugye BMW-t hajt), de az utolsó kiállóként a 18. körben ő is bement, miközben Ekstöm már a második kerékcserés kört kezdte meg.
A második félidő úgy kezdődött, hogy Paffetten elfordulva, de még szabályosan előzött Ekström, meg úgy, hogy a második kiállások végénél elkezdett esni az eső. Kicsit később Paffett ugyanott vesztett még egy-két-há-négy, szóval sok pozíciót, mikor Tomczyk durván belement. Ő tovább, az éllovas viszont nem, meg kellett fordulnia, de a lejtős (döntöttnek is mondhatjuk) kanyar, az ív, és az eső miatt ez nem volt annyira egyszerű. Pont a hátuk mögött Albu – már az esőnek köszönhetően – kipróbálta a terepralit, de visszajött. Viszont három BMW-s, Priaulx, az amerikai Joey Hand, és a brazil Augusto Farfus éppen csak kikerülték Paffett ingázó autóját, aki végül irányba tette azt. A kör végén defekt miatt bement, majd az ott elfedezett felfüggesztés hiba miatt ott is maradt a boxban Tomczyk. Ha már arra járt nagyon sportszerűen bocsánatot kért a Mercedes sportigazgatójától, Norbert Haugtól, aki elfogadta azt látva magyarázatát. Pár állással arrébb Ullrich doktor volt elégedetlen amiatt, mert a pályán nincs még egy autó, történetesen a versenyigazgatóságé. Valami lehetett benne, hiszen Albu másodjára is teljesítette a pálya-terep-pálya, sajnálatos módon nem szelektívszakaszt a DTM Rali zandvoorti fordulójából. Az eső elállt.
A 31. forduló elején aztán Mortara egy majdnem Tom-Paf manőverrel átveszi a vezetést Rockytól, de ők mindketten pályán is maradtak, szép megfogások ellenében, miközben Ekström mögöttük megfutotta a futam addigi leggyorsabb körét. A német Mercedes alkalmazott Schumacherről még nem volt szó. Nos ő Vettellel mutatott be a boxbejáratnál… ja nem az egy másik cikk. Szóval Ralf csúszott meg, majdnem Spenglerbe, bár ütközés nem lett belőle hála Schumacher reflexeiből adódó megfogásának. Albu harmadjára is meglátogatta törzshelyét, majd a kör végén kiállt. Vagy a csapat, vagy az autó nem nézte jó szemmel a szakág tévesztést. Hand feltartotta a két éllovast pont annyira, hogy azok újra egymásra találjanak és szorosabb legyen a futam. (Elvégre az amerikaiak értik a szakmát: hogyan legyen a futam az utolsó pillanatig izgalmas az élen. Köszi Joey!)
A futam Paffett leggyorsabb kört hozó ámokfutásával, és a körről óraszámlálóra átváltó kijelzővel ért véget, így Garyt az idő is sürgette. Egy kör alatt Werner és Farfus lett meg hasonló, kiszorításos, klasszikus túrakocsi előzéssel. Utána a bajnokság érdekében most egy Schumacher engedett el egy márkatársat, de Spenglernek már csak a szélárnyékában sikerült beérnie a leintéskor. Azért lassult le, mert egy idegen szárnydarab a hátsószárnyába fúródott. Az élen a szorosság aztán odalett, hiszen Mortara éppen a visszaszámlálás kezdetekkor (ugye 75 perc a max ”játékidő”) növelte annyira az előnyét, hogy azt már Rockenfeller nem tudta behozni, hiába értek fel még egy körre fél perccel a 0:00 előtt. Pafett mögött még történt egy említésre méltó esemény, méghozzá RSC elengedésénél. Farfus szemfülesen kinézett magának egy rést a Merci mellett, ám az ifjabb Schumi lezárt, így sikeresen neki is ment a brazilnak, akik így lökdösődésük során elengedték a nevető harmadik Handet. Végül Farfus egyenlített azzal, hogy kitette a németet, aki ugyan megfogta, de nem sok híja volt egy utolsó körös balesetnek.
Edoardo Mortara és az Audi szezonbéli második győzelmét aratta és a teljes Audi dobogónak köszönhetően (Rocky és Ekströmnek hála) a hétvégi elérhető öt dobogós helyükből ötöt szereztek meg világbajnokká válásuk hétvégéjén. A további pontszerzők: Green, Tambay, Spengler, Pafett, Werner, Farfus, Schumacher. Mivel Paffett Spengler mögött ért célba minimalizálta a vesztességét a bajnokságban, ugyanis Green bár átvette a második helyet az összetettben, a Paffett előnye érdemben nem változott. 109-93-91 apontállás három futammal a vége előtt. A futamgyőztes Edoardo Mortara feljött negyediknek 74 pontjával. Bajnok gyaníthatóan már nem lesz.
A bajnokság szeptember 16.-án folyatódik Oscherslebenben. Bár akkor úgyis mindenki a WSR-en lesz kint, nem igaz?
Bakay Botond
Fotó: JustJan’s photostream, Audi
Social Profiles