TCR EU ráhangoló: Egy Európakupa öröksége

A TCR EU hungaroringi fordulója előtti mezőnybemutató sorozatunk első darabja olvasható alább. A SEAT Leon Európakupa örökségével kezdjük, hiszen öt versenyző is van a mezőnyben, akik ott vitézkedtek 2014 és 2016 között: Mikel Azcona, Marie Baus-Coppens, Julien Briché, Stefano Comini és Stian Paulsen. Közülük eddig még csak az utóbbi kettő járt a Hungaroringen, de csak a norvég kötött örök barátságot a pályával elsőre.

Mikel Azcona, a még mindig szemtelenül fiatal spanyol a Cupra támogatását (is) élvezi, és jelenleg egyedül áll a ponttáblázat élén 95 ponttal Dusan Borkovic és Jean-Karl Vernay előtt. 1996 júniusában született, szponzorokkal és tehetséggel is bőven megáldott fiatalember, aki 2016-ban a SEAT Leon Eurocup igen erős mezőnyében a második helyet szerezte meg, Niels Langeveld és Stian Paulsen között. Született élmenő, de úgy gondolja, hogy mindig lehetne jobb, és mindezt tagadhatatlan spanyol akcentussal és kisfiús mosollyal mondja a diktafonba. Hogy le lehet-e szorítani a ponttábla tetejéről, az a jövő zenéje, de nem áll könnyű ellenfél hírében.

Marie Baus-Coppens, a 27 éves, francia hölgy az egyetlen női versenyző a mezőnyben, és a néhány darab DSG váltós autó egyikének vezetője. A SEAT Leon Európakupában néha dobogón is láttuk, mivel ott volt külön női értékelés kiírva, azonban jelenleg csak a DSG kupában lehet érdekelt. Megmaradt a SEAT-nál és Briché csapatánál, ami már csak azért is fontos, hiszen ő az egyetlen a csapatban, aki képes érdemi kommunikációra a nemzetközi médiával. Láttuk már motorozni a paddockban, és Martin Rybát keményen visszatolni a pályára, miután a szlovák lenyomta őt a bukótérbe. Rózsaszín sisak, színes kis autó, de nem lebecsülendő küzdőszellem, egyelőre a mezőny végén ugyan, de ez még változhat…

A zandvoorti drivers breifingen is elhangzott a mondat, amivel minden ilyen megbeszélést megnyitnak: „A briefing nyelve angol. Van valaki, aki nem beszéli ezt a nyelvet?” – nem éppen manikűrözött munkáskéz lendül a magasba. Őszülő hajú, 37 éves úrhoz tartozik. „Jó, majd megpróbálok olyan lassan beszélni, amennyire csak lehet” – mondja a briefing vezetője. Bennem felmerül két kérdés: először is: az segít-e, ha lassan beszélünk valakihez, aki nem érti a nyelvünket? A másik: hogy a csudában tudott Julian Briché nemzetközi karriert befutni (nem akármilyen eredményekkel) és 37 évet eltölteni a világban anélkül, hogy egy árva szót is megtanult volna angolul?

Ugyanúgy maga vezeti a saját csapatát, mint Stian Paulsen, és a kezén is látszik, hogy nem rest ő sem hozzányúlni az autókhoz, ha szerelésről van szó. Ugyanakkor a költségvetése lényegesen nagyobb, mint a norvégé. Nem titkoltan a Peugeot embere, csak a gyártó „elfelejtette” leszállítani neki az autót a hazai versenyére, ezért csak Zandvoortban csatlakozott a mezőnyhöz, de Spában egyből nyert is! Ha egy jókedvű reggelen mellélépünk a paddockban, akkor „Bonjour!” köszönésünkre a nap legszebb mosolyával válaszol, de ha ez volt az összes francia tudásunk, akkor kapcsolatunk megmarad az utópisztikus mosoly szintjén. Többször tapasztaltam, hogy ez nem bántja főhősünk lelki világát, bármit elmond bárki diktafonjába – franciául!

Ki ne ismerné a TCR International kétszeres bajnokát, Stefano Cominit? A svájci, aki a világon semmit nem vesz komolyan, komoly csávába került a télen, mert Francois Ribeirónak nem kellenek lázadók, és Stefano az. Ami a szívén, az a száján, és bizony már Lottiék is rúgták fenékbe azért, ahogy beszél, vagy azért, hogy az autóból kiszállva már a boxutcában rágyújtott. Mindez semmit nem használt a még mindig csak 28 esztendős versenyzőnek. De az elmúlt tél, és a rá következő tavasz nem kímélte őt sem: mindent megtett azért, hogy helyet kapjon a világkupában, de esélytelen volt. Végül a legnagyobb pofon talán az a semmire se jó Subaru volt, amivel ki kellett állni a Paul Ricard-on, és márkaváltás miatt Zandvoortban el sem indult. Stefano beújított egy menedzsert a télen, ám ő sem tudta meggyőzni Ribeirót arról, hogy Comini a változás útjára lépett. Azonban a képek árulkodóak: sokkal sportosabb testalkat társul a régi jó vezetési stílushoz. Hogy a cigi és a sör megvan-e még, azt nem tudom, Zandvoortban nem találkoztunk…

Azt hiszem, túl sokat írok amúgy is erről a norvégról, aki kissé érdekesen szemléli az életet. Gyakorlatilag betegre dolgozta magát egy autószerelő műhelyben az oscherslebeni rajtbaleset óta, hogy autót és csapatot tudjon kiállítani a rajtrácsra. Megcsinálta, a kérdés csak az, hogy milyen áron.

Stian Paulsennél egy lassacskán közismert tény, hogy a matricák jelenléte nem egyenlő szponzori pénzek jelenlétével. Ezt láthatjuk a vlogjából is, amikor elmagyarázza, hogy például Spában a teljes második versenyt használt gumikon futotta le, mert nem telik neki újra. December végén vette az új motorházat a SEAT-tól, akik kissé felemásan szolgálták ki az egyik legrégibb vevőjüket: az új motorhoz régi hűtőt adtak (tévedésből), ennek következtében a Paul Ricardon besült a benzinpumpa. Zandvoortban Stian három óra alvás után, ideiglenesen megbarkácsolt motorral próbált érvényesülni az időmérőn, majd a versenyeken is, utána pedig – legalább mi, magyarok ismerjük a történetet, hogy – éppen Nagy Dani autójával akadt össze, és landolt a korlátban. Az amúgy is rettenetes idegállapotban lévő norvégnál elszakadt a cérna, de néhány nap múlva minden rendben volt.

Lassan összedolgozta az autót Zandvoort után is, de Spában a használt gumik nehezítették az életét. Azonban most a Hungaroring vár rá, a pálya, ahol tavaly megszerezte élete első TCR pontjait, és három hét boldogságban élt, egészen Oscherslebenig. A Hungaroring kedves volt Stianhoz, és azóta néhány magyar cikk, no meg a már mindenki által ismert és szeretett vlog sok-sok magyar szurkolót is hozott neki. Szóval mondhatjuk, hogy pár hét múlva Stian hazatér…

Magyar Szilvia

Comments

comments