Hagyományos pressconfnak indult. De ha az lett volna, nem születik ez az írás róla. Ha az ember nem-hagyományos sajtótájékoztatót akar, vigye el rá Rob Huffot, ezt már megtanultuk csütörtökön. De ha még kevésbé hagyományos presskonfot szeretnénk, ahol végképp röhög az egész sajtószoba, mindenki boldog és különleges érzelmeknek lehetünk szem- és fültanúi, akkor a következő receptet ajánljuk: végy legalább egy Tomot. (Nem baj, ha kettő.) Nyerje a versenyt a helyi hős, akit egyébként is mindenki szeret. Adj hozzá egy csipet “Pekítót” és Yvan Mullert (aki lehetőleg megint elszúrt valamit, csak ő maga nem tud róla állítólag), és elengedhetetlenül szükségesek kollégák, akik természetesen olyan kérdéseket tesznek fel, amiktől egyrészt elborulnak a versenyzői tekintetek, másrészről ezer éve tudjuk rájuk a választ.
Rázd össze mindezt egy pályával, amin nem nagyon lehet előzni, és máris kész az új Karinthy mű, ala Hungaroring: “Röhög az osztály!”
Nem gépeltem le a teljes sajtókonferencia anyagát, a nagyobb ugrásokat […]-tal jelöltem. Ahol meg mindenki nevetetett kitettem néhány “szmájlit”. 😀 Első említés után mindenki a keresztnevén szerepel, kivéve a két Tomot, a könnyebb megkülönböztethetőség kedvéért.
Mivel a két verseny között nagyon rövid idő volt, a második után összevont sajtótájékoztatót tartottak.
José María López a sorok rendeződéséig a folyosón ad interjút. Csakhogy a sorok kicsit gyorsabban rendeződnek…
Jerome (Citroën sajtófőnök), kikiabál a folyosóra: Pechito, nem jönnél végre be?!
[…]
Richard Rodgers (WTCC sajtófőnök), miután a versenyzők leültek: Srácok, felállnátok egy közös képre? Így, nagyon jó lesz, köszönöm!
Visszaülnek, szokásos indítás:
Richard: Kezdjük a győztesekkel. Pechito, jó volt a rajtod, elmondanád egészen pontosan, hogyan keveredtél olyan gyorsan az élre?
José: Csak azt próbáltam, amit mindig is… Tudtam, hogy meg akarom előzni Yvant és fontos volt megelőzni Hugót is, aki a pálya piszkos oldalán volt. Végül is nagyon jól jött ki, ez volt az egyik legjobb rajt, amit valaha is vettem a WTCC-ben…
Aztán López beszélt még a második verseny rajtjáról is, amikor a Citroënek összeakadtak Huff-fal. És gratulált az összes dobogósnak, köztük Tomnak és Tomnak is. 🙂 Majd Michelisz Norbert jött soron.
Richard: Norbihoz fordulva, azt mondani, hogy gratulálok valószínűleg nem elég nagy szó erre! Nyilván eléggé emelkedett hangulatban lehetsz most ezután a csodálatos teljesítmény, a hazai győzelmed után! Beszélj egy kicsit az érzéseidről.
Norbi: Versenyzőként épp csak reménykedhetsz olyan jó forgatókönyvben, mint amilyen nekem jutott ma. Az időmérő után tudtam, hogy az első verseny nehéz lesz, ezért az volt a terv, hogy az autót tökéletes állapotban őrizzük meg a második futamra. Sikerült jó rajtot vennem (a második versenyen), nem volt tökéletes, de még mindig elég jó ahhoz, hogy az élen maradjak. Utána tudtam, hogy már csak nyomnom kell a végéig. Az autó nagyon jó volt, a teljesítménye nem csökkent, és a hatodik vagy a hetedik körtől már könnyebben vezettem. Nagyon nehéz volt, hogy a verseny második részében is koncentrálni tudjak. Akárhányszor áthaladtam a célvonalon, mindig megpróbáltam nem kinézni balra, de ez soha nem sikerült! Annyira csodálatos volt látni azt a rengeteg embert a lelátón, akik mind engem biztattak! Bár nem hallottam semmit, láttam, hogy mi történik. Nagyon jól emlékszem 2012-re, amikor nyertem itt, de a mai hihetetlen volt. Ez egy álomszerű nap, és természetesen szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki eljött ma és támogatott engem. Ez egy győzelem mindannyiunknak, akik ma itt voltunk, és azoknak, akik támogattak minket ebben.
[…]
Richard (Yvan Mullerhez): Nem hasonlítható a korábbi győzelmeidhez, de még mindig egy második hely. Csalódott vagy, vagy úgy tekintesz ezekre, mint további pontokra a bajnoksághoz?
Yvan: Nyilván jobban preferálom a győzelmet, de sajnos a rajtom nem volt olyan jó, mint Pechitóé, és itt elment a verseny. Az első három-négy körben nyomtam, de aztán feladtam, mert nem volt értelme még nagyobb kockázatot vállalni. A második hely jobb, mint a harmadik.
[…]
Richard (Hugo Valente-hez): Nem először látunk dobogón, de idén ez volt az első alkalom. Le tudnád írni, hogy egy tegnapi kiváló kvalifikáció után hogy nézett ki a verseny a te szemszögedből?
Hugo: Ahogy Yvan is mondta, a Hungaroringen nagyon fontos a start ahhoz, hogy előzzünk, mert a pályán nehéz. Jobb startot vettek nálam, de egy kicsit összeértek az első kanyarban és reméltem, hogy elmehetek mellettük, de aztán csak követtem őket a harmadik helyen. Láttam mögöttem Mát, de nem igazán támadott. Aztán a verseny arról szólt, hogy hazahozzam az autót, és befejezzem a versenyt.
[…]
Richard (Tom Coronelhez): Végre megszerezted az első pontjaidat és az első dobogódat is a szezonban. Nagyon megkönnyebbülhettél most az idénykezdet után.
Coronel: Úgy tűnik, sosem fejezem be az idények első két futamát. Argentínában összesen 4 kört tettem meg, Marokkóban egyet sem. Arra koncentráltam, hogy befejezzem a versenyt…
Richard: Mit jelent számodra egy dobogó egy ilyen idénykezdet után? Látunk majd ebből többet is?
Coronel: Mindenkinek szüksége van a hírnév pillanataira. Ha egy igazán jó thrillernek lennék a producere, akkor Micheliszt rakom a P1-be, magamat a P2-be és természetesen a csapattársamat a P3-ba. (nevetnek) A verseny nagyon jó volt. Michelisz igazán gyors volt, és még egy kicsit hozzá is értem az első kanyarban, de nem nagyon, mert egyből mindenki arra gondolt volna: revansot akarok venni Marokkóért. (nevet) … Hosszú verseny volt, de jó volt látni. Ő (Norbi) nem láthatta, de én láttam: az emberek a lelátón hullámoztak és ugráltak. Szóval nagyon jó érzés volt, és én VIP módon, az első sorból nézhettem végig mindezt! (nevet)
Richard ((Tom Chiltonhoz): Azt mondtad, végezhettél volna előrébb is. Hogy értetted?
Chilton: Kicsit szenvedtem az autóval a második versenyen… (Az első verseny után) végrehajtottunk néhány módosítást az autón, talán többet is, mint kellett volna. Alapvetően nem sikerült jól a rajtom, nagyon kipörögtek a kerekeim. Arra számítottam, hogy több tapadás lesz, mint az első versenyen, mert nem volt nedves az aszfalt, de tévedtem. De Marrakesh után Tom nyilvánvalóan megnézte az én lökhárítómat is, Norbiét és azt gondolta: jövök nektek eggyel, fiúk! 🙂 Nem rossz, ami történt, a ROAL Motorsport számára meg egyenesen fantasztikus, hogy mindketten a dobogón végeztünk, mindkét autó jó állapotban van, és egy csomó pontot szereztünk!
Coronel balról Chiltonhoz hajol, a mikrofonjába beszél: Azt tudod, hogy a főnöködnek szülinapja van ma?
Chilton: Tényleg? Robertónak születésnapja van?
Coronel: Nem, Aldónak!
Chilton: Ó, a másik! Merthogy a ROAL ugye abból van, hogy ROberto és ALdo.
[…]
Kérdés: Elmagyaráznátok mi szülte a szituációt, ami miatt extra felvezető kört kellett megtenni?
José: Én nem tudom, mi történt.
Coronel: Én tudom!
😀 😀 😀 😀 😀
Coronel folytatja: Ez könnyű: ti, srácok (Yvan, Hugo, Pechito) beálltatok előre, és aztán ott bal oldalon volt egy üres hely! Szóval nem tudom: valaki rosszul mozdult. Tuti, hogy valaki rossz helyre állt.
Kérdés: Yvan, te beálltál előre, aztán a többiek utánad az első és a második sorba, de aztán Loeb emlékezett rá, hogy nem a negyedik, hanem a hatodik kockába kell állnia. Szóval nem az első sorból kellett volna elrajtolnotok, hanem a másodikból.
Coronel: Aha!
😀 😀 😀 😀 😀
Lopez: Kellett volna lenni egy piros ragasztószalagnak ott. A piros jelet kerestem. Talán elrontottam. (nagyon bizonytalanul)
Yvan hallgat mint a sír, ha lenne rá képessége láthatatlanná is vált volna ekkorra.
😀 😀 😀 😀 😀
Richard: Bármi további kérdés, mielőtt még…
Simon István: Csak egy gyors Coronel úrhoz: két hete volt az az ütközés vagy félreértés Norbival Marrakesh-ben. Most nyert a hazai közönsége előtt. Meg tudsz neki bocsátani?
Versenyzők nevetnek (mert a kérdés már másnap tisztázásra került a két versenyző között, és ez igen közismert), de Coronel csavar egyet rajta és még inkább poénra veszi:
Ez könnyű! Sosem bocsátok meg neki!!
😀 😀 😀 😀 😀
Coronel folytatja: Namármost tudod te mióta versenyzem ezzel a sráccal együtt? Én tudom, hogy versenyez, ismerem a stílusát, a mentalitását, az észjárását. Küldött nekem egy nagyon aranyos sms-t, mielőtt lefeküdtem …
😀 😀 😀 😀 😀
…szóval, fel is raktam a Twitterre. Én tudom, hogy neki nagyon kedves személyisége van. Nagyon jól tudod, amikor valaki hülye akar lenni veled, és én tudom, hogy ez a srác nem hülye! Én tudom, ő az egyik leggyorsabb az egész mezőnyben, és ha beültetnék egy Citroënbe PeKítónak nagy problémái lennének…
😀 😀 😀
… Nem, én teljesen komolyan beszélek!
Chilton behajol jobbról és javít: PeCSítónak kell mondani.
López eszmél: PeCSíto vagyok!
Coronel: Pekító, Pecsító, akármi, nem mindegy az, tudják, hogy rólad van szó!
😀 😀 😀 😀 😀
Coronel (folytatja Lópezhez): Szükséged van emberekre, akik tudnak veled harcolni! (Visszatér Micheliszhez): Nagyszerű tehetség. Tudom, amikor ugyanabban a BMW-ben ült, mint én, két ember volt gyorsabb nálam, az egyik ő volt. Mentem Tarquini ellen ugyanolyan SEAT-ban, mentem ellene (Norbi ellen) ugyanolyan BMW-ben, szóval tudom, hogy magasan van! Számomra logikus, hogy ő az egyik leggyorsabb hondás, és igazság szerint csodálkozom, hogy miért nem ül egy gyári autóban. (Itt csak a magyarok mosolyogtak, Tomunk láthatóan lemaradt valamiről… 🙂 ) Nagyon-nagyon gyors! És ezt nem azért mondom, mert itt vagyok, én ezt így gondoltam év elején is.
Simon István: Szóval megbocsátasz neki?
Coronel (most már tök komolyan, kicsit mintha elege lenne): Én mindig megbocsátok neki!
😀 😀 😀 😀 😀
Norbi: Ismerlek! Drága lesz ez nekem!
José (Norbihoz): Meghívod egy vacsira?
Coronel: Nem vacsorára, partyra!
Magyar Szilvia
Social Profiles