Fotó: Magyar Szilvia
Kedden kaptuk a tájékoztatást, hogy Dusan Borkovic-ot kitiltotta a promóter a sorozatosan ismétlődő agresszív viselkedése miatt a TCR Europe paddockjából. Erre a döntésre az elmúlt 2 napban számtalan reakció született, többek között magától az érintettől és annak csapatától is.
A történet röviden annyi, hogy a monzai incidens után ismét rátört Borkovic-ra a kényszer, hogy ököllel rendezze nézeteltéréseit a paddock területén. Már Spa után utalt arra, hogy ha tovább maradna a paddockban, akkor előfordulhat, hogy így rendezné az ügyet Jimmy Clairet-vel is. A francia persze, kis naivan rajta volt az ügyön, hogy személyesen kérjen tőle bocsánatot, de szerencséje volt, hogy ez nem sikerült neki. Most, hogy a Red Bull Ringen Nelson Panciatici és Borkovic autói összeértek, a szerb megpróbált elégtételt venni a paddockban. Nem túl nagy szerencséjére Natan Bihelen. A szemtanúk azt látták, hogy egy közelben álló nőt Dusan fel is taszított az autó motorháztetőjére. Később, a szerb sajtóközleményében az állt, hogy a nő a felesége volt, aki – a szemtanúkkal szöges ellentétben – azt állítja, hogy a vizes aszfalton a sietség miatt megcsúszott és elesett.
Bárhogy is történt, az agresszivitás, amit manapság Borkovic felmutat nem volt tovább összeegyeztethető azzal a légkörrel, aminek uralkodnia kellene egy sportrendezvényen, ezért a promóter fájó szívvel, de meghozta döntését.
Erre a szerbnek az volt a reakciója, hogy kiadtak egy újabb sajtóközleményt, miszerint már korábban el akarta hagyni a TCR Europe-ot az őt érő sorozatos igazságtalanságok miatt, de még adott nekik egy esélyt a Red Bull Ringen. Egy tény: Borkovic-nak abban igaza van, hogy a mezőny felének semmi keresnivalója nincs egy Európa-kupában. A legjobb esetben is dodgemezni megfelelő a vezetési stílusuk. Az utóbbi időben sajnos ő maga is kezdett ezen stílus felé tendálni. Azt is állítja, hogy őt megbüntették mindenért, de az őt kilökő versenyzőket nem, és ez milyen igazságtalan. Nos, ha ott maradt volna a paddockban Spában, talán tudomást szerzett volna arról, hogy Jimmy Clairet a dobogójával fizetett azért, mert ő rángatta előtte az autóját féktávon. Ezek után az is roppant igazságtalannak tűnik egy külső szemlélő számára, hogy a dobogót és pontokat nem tarthatta meg Clairet, viszont a köridőket és az értük járó sok-sok kiló kompenzációs súlyt kénytelen volt megtartani a következő versenyre.
Tény, hogy Dusan sok versenyt nem fejezett be idén. Rosszkor volt rossz helyen. De a vele összeérő versenyzők nem tartoznak abba a táborba, akiket mindenestül át kellene irányítani a vidámparkba dodgemezni. Sem a Clairet testvérek, sem Panciatici nem ez a kategória. No meg aztán hová lenne a világ, ha minden igazságtalan döntés és / vagy ütközés után verekedéssel akarnánk elégtételt venni másokon? Ismerek egy kis fickót a mezőnyben (neki sincs itt semmi keresnivalója, jóval feljebb kvalifikált ugyanis!), akinek vagy üvegesek voltak a szülei, vagy ő maga a láthatatlan ember. Mindenki úgy vezet, mintha ő ott sem lenne, de, mivel nagyon is ott van, eddig nem volt olyan hétvége, hogy az autóját össze nem törték volna! Az igazságtalanul nem vizsgált lökdösődéseket nem is említve. Meg ott van az a kicsi lány is, aki csoda, hogy él – arról a balesetről sincs semmiféle döntés. Ha ők (vagy testesebb hozzátartozóik) is elkezdenének verekedni a paddockban, mi lenne? Boksz-utca, szó szerint.
Szóval ez a kirúgtunk – nem baj, úgyis menni akartam tipikus esete.
A Target ehhez annyi tett hozzá, hogy ők sem kívánják tolerálni az erőszakot a paddockban, elfogadják a promóter döntését és keresnek egy másik versenyzőt Dusan helyére. Közleményükben egy mondat ragadta meg a figyelmemet, így szól: „Csapatként nem tudunk felelősséget vállalni versenyzőink elmebeli beállítottságáért, mentalitásáért és cselekedeteiért.” Érdekes meglátás. Pedig kellene. Tavaly egyik igencsak éretlen versenyzőjük sorozatban törte az autókat, a versenyzőtársak autóját és a pályák berendezését. Aztán Monzában ott volt az az eset Borkovic-csal, utána pedig állítólag szándékosan lökött ki valakit Barcelonában, miközben a másik versenyzőjük, Kris Richard olyan trágárul beszélt a versenybíróságról, hogy végül kizárták a versenyhétvégéről. Tény, hogy a customer racing arról szól, hogy a versenyző fizet, a csapat pedig autót tesz alá – tehát amíg valaki fizet, addig szolgáltatnak, de azért az erős túlzás, hogy ez így rendben van a Targetnél. Kicsit talán mintha túllőnének a célon…
Akárhogy is, azzal, hogy Stian Paulsen közölte, hogy anyagi okok miatt a következő két futamot kihagyja, és Borkovic kitiltásával a mezőny létszáma kettővel csökkent. Ez a mezőny még mindig túl nagy, és még mindig túl sokan vannak, akiknek nem kellene itt versenyezniük, nem itt kellene versenyezniük, illetve egyáltalában nem is kellene versenyezniük (a többiek testi-lelki épségének és a berendezés megóvásának érdekében).
Magyar Szilvia
Social Profiles