Quo vadis, túraautózás?

DSCN4700
Vajon a jövőbe vagy a múltba bámul James Nash az imolai pálya kerítésén ülve? Vagy jobb kérdés: vajon van-e még jövő, amibe bámulni lehet?

Jó kérdés. Vajon hová is tartunk? Több mint 2 hónapja érlelődnek bennem ezek a gondolatok (korábbi megosztásukra nem lévén módom, mivel ezt a könyvet kellett nyomtatni és postázni). Vagy még régebb óta…

Ami a Class One-t illeti, ennek bevezetési kísérleteiről jómagam először a Vila reali paddockban hallottam, szigorúan a lelkemre kötve, hogy ha bárki is megtudja, akkor annak nem lesz jó vége. Már rám nézve. Hallgattam is, de aztán csak húzták, csak húzták a bejelentést, így nem lett belőle semmi idénre, sem jövőre, és minden bizonnyal soha nem is lesz. Miután a pletyka egy japán lapban megjelent, volt egy hosszú telefonbeszélgetésem Eric Néve-vel. Most már leírhatom, már azt, amire emlékszem belőle.

Szóval, hogy mi ez a Class One, ki akarta bevezetni és miért? Ez egy egységes túraautós géposztály, melynek bevezetésével lehetővé válna az átjárás a japán túraautózás, a DTM és a WTCC között. Jelentős hátrányai azonban, hogy sziluett autókat használnak, tehát a „Real car, real racing” eleve felejtős. Iszonyatos megterhelést jelentene a gyártóknak ismét egy teljesen új szabályrendszerre autókat gyártani, a privát csapatokat pedig egyenesen ellehetetlenítené. A jelenlegi WTCC gyártók közül csak a Hondának van Class One autója, mivel Japánban már olyannal futnak.

Mindazon erőlködések, amikkel a WTCC-t „látványosabbá akarják tenni” a Discovery-re vezethetők vissza. A csatorna vezetősége (akik közül, állítom, senki nem volt WTCC-n soha az életben) először is lecserélte Marcello Lottit Francois Riberióra. Már eleve ez egy lehetetlen ötlet volt. Ahogy az volt a TC1 is. Tény, hogy a régi autókkal való versenyzésben a gyártók már nem igazán látták a kihívást, és valamit kellett csinálni, de hogy egy vagyont érő kocsit zúzzanak rommá Marrakesh utcáin, hát az enyhén szólva is luxus volt például Tom Coronelnek és a ROAL-nak is…

Én magam kétlem, hogy a versenyek most látványosabbak, kevéssé unalmasak lennének, mint mondjuk 5-6 éve voltak. Voltak autók a rajtrácson, privátok szép számmal. De ma? 17 autós a mezőny. Vagyis 2016-ban annyi volt. Még Coronelnek sincs meg a költségvetése egy idényre és mindenki Citroënt akar venni, mert az a legjobb autó. Még egy jó középkategóriás pilóta is egyből verhetetlen lesz, ha beleül. Amint megtanulja vezetni, ugye… Az izgalmi faktort a Nürburgringen defektet kapó autók száma és a defekt bekövetkezésének pillanatában mérhető sebességük határozzák meg. Vagy a Vila reali szalagkorlátok…

Szóval a Discovery nem látott más lehetőséget, mint hogy 3 év TC1 után bevezessék a Class One-t, hogy a versenyek izgalmasabbak legyenek. Erre amelyik gyártó még megvolt, az kézzel-lábbal elkezdett tiltakozni, kivonulással fenyegetőzni (a Hondát kivéve). Így tehát ha a Class One-t bevezették volna, a WTCC a Honda mellé három gyártót nyert volna: a Nissan-t, a BMW-t és még egyet, ugyanakkor a Lada és Citroën nyomán elment volna a Volvo (hosszú távú szerződés ide vagy oda) és a kis csapatok jelentős részét még mindig kiszolgáló Chevrolet. És a fenti három gyártó beszállása akkor sem lett volna garantált.

Legnagyobb meglepetésemre Néve a telefonban azt mondta, hogy Riberio sem akarja a Class One-t, főleg nem ilyen áron… Erre megkérdeztem tőle, hogy többosztályos bajnokságra gondoltak-e. Erre a kérdésre ott és akkor nem kaptam választ.

A Lada, Class One ide vagy oda, kivonult a sorozatból és csak Oroszországban kíván versenyezni. A többiek nem szóltak semmit és az új szabályok nem is lettek bejelentve egyáltalán, azóta sem. Ugyanakkor pár nappal az idényzáró után kaptunk egy sajtóközleményt, melyben megemlítik, hogy a bajnokság több osztályos lesz, és bevezetik a WTCC2-t, melybe TC2-es autókkal lehet nevezni… És ez a lépés, csakúgy mint a Class One bevezetése tette volna, gyökeresen átírja a túraautózást.

Először is (bármennyire is tiltakozik Riberio ez ellen) tulajdonképpen feleslegessé teszi az ETCC működését. Bár a nevezhető autók technikai paramétereit nem ismerjük pontosan, annyi bizonyos, hogy csak minimálisan térhetnek el azoktól az autóktól, amik az ETCC-ben és a TCR-ben futnak. Riberio szerint így az ETCC azért nem válik feleslegessé, mert aki Európa bajnokságban szeretne indulni, az ott megteheti ezt. Az Európa bajnokság anyagilag nem annyira megterhelő, mint egy világbajnoksággal utazni. Aki viszont világbajnokságban akar indulni, de nem tudja megfizetni az TC1-es technikát, az a WTCC2-höz csatlakozva körbeutazhatja a WTCC-vel a világot, mégis alacsonyak maradnak a költségei.

Rendben, fogadjuk el az érvelést. Továbbá vegyük figyelembe, hogy jelenleg a mezőnynek nincs elég TC1-es autója ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon a szezon. Ha viszont a WTCC és WTCC2 egyazon rajtrácson áll, legalább szezon lesz, még ha felemás is…

Igen ám, csakhogy így – még 3 évvel az után is, hogy végérvényesen szakított a WTCC-vel – megint Marcello Lotti lesz képen törölve, ugyanis, ha ugyanolyan autóval és ugyanakkora költségekkel valaki csapatot futtathat a WTCC-ben, mint a TCR-ben, és hivatalosan FIA bajnoki címet ér, amit ott esetleg elér, akkor mégis, melyik bajnokság lett megint felesleges? Hát persze, hogy a TCR.

(Csak magánjellegű megjegyzésem, de kikívánkozik belőlem: azt hiszem szegény Lottinak a Holdra, esetleg egy másik bolygóra kéne túraautó világsorozatot szerveznie, ahová Riberio (és a múlt) keze már nem ér el.)

A WTCC2 elgondolásával semmi baj nincsen, pusztán kivitelezése megöl / értelmetlenné tesz egy-két további sorozatot.

Aztán itt vannak a halomban álló levetett TC1-es Chevrolet-k, amik helyett mindenki Citroënt vásárolt. Állítólag René Münnich megvette az utolsó előttit Rob Huffnak (ha nem az utolsót is), így még Tom Coronel és a ROAL pályázhat(na) az utolsóra. Coronel egy holland cikkben kifejtette, hogy a Citroën fele annyiba kerül, mint elsőre gondolta volna, és szeretné, ha Roberto Ravaglia venne neki egyet. Ez nem csak azért nem fog megtörténni, mert ha hinni lehet a pletykáknak, talán már mind elkelt, hanem azért sem, mert az előző játékszer még alig használt és teljesen jól működik, Ravaglia meg nem fénymásolja a pénzt… (ellenben Münnich gyanús ebből a szempontból :) ) Szóval ki és mit fog kezdeni azzal a rengeteg fel nem használt TC1-es Chevivel? Nincs új csapat a láthatáron, aki a TC1-ben tudna és akarna csapatot futtatni, elsősorban anyagi okokból, és ha mégis, talán nem Chevivel képzelik el azt. Annak ellenére sem, hogy a Chevi jó kezekben kétségtelenül jó autó, bizonyos pályákon, bizonyos mérnökök keze alatt partiban van a Citroënekkel…

Mindenki privát Citroënnel akar világbajnokságot nyerni. Nem, nem a WTCC Trophy-ról beszélek (az is tisztázatlan, hogy a WTCC2 bevezetésével a WTCC Trophy-val mi lesz), az igazi, rendes világbajnoki címről…

Nézzük, jelenlegi pletykák és megerősített szerződések szerint az öt Citroën vezetői 2017-ben: Tom Chilton, Mehdi Bennani, John Filippi (SLR), Rob Huff, (feltehetőleg James Thompson) (Münnich Motorsport). Mire a két brit, aki most kapta meg a francia autót beleszokna abba, addigra a harmadik megnyerte a VB-t. Vagy nem… Privát csapattal nem lehet VB-t nyerni. Nem az elhivatottság vagy a hozzáértés, esetleg a pénz hiánya miatt, hanem mert csak. Akinek utoljára sikerült, az Yvan Muller volt, de az egy félprivát-félgyári csapat volt, és bár a Chevrolet hivatalosan kivonult a bajnokságból, a háttérben az RML folyamatosan támogatta (majdnem teljes gyári szinten) a csapatot.

Szóval a WTCC-ben van egy alsóbb osztályunk, amiben egyelőre csak René Münnich jelezte részvételi szándékát. Az eddig megszokott osztályban (ha a kiszivárgott és meg nem erősített pletykákat nem vesszük alapul), akkor 11-12 autónk (utóbbi csak akkor, ha a Volvo tényleg bedobja a harmadik kocsit) és legalább 5 (ha jól számoltam) használatlan Chevink és 3 Lada Vestánk.

Van egy TCR sorozat, ami tavaly ugyan tele volt olyan gyártókkal, akik privát csapatoknak voltak a kiszolgálói, de ezen privát csapatok közül eddig kettő jelezte, hogy 2017-ben is indulni szeretne. És Stefano Comininek nyilván kényelmes a két bajnoki cím egymás után, de talán szeretne feljebb lépni (pénze pedig van rá!) Igazán érdekes lesz, hogy az egyforma autók adta lehetőségek miatt hányan nyergelnek át a TCR-ről a WTCC2-re, illetve ha valakinek annyi pénze lenne, vajon hányan kísérelnék meg a duplázást (részben vagy egészben)? Mennyire állna útjukba ebbéli szándékukban a politika? Az ETCC mezőnyéből hányan maradnak, s lehet-e annyi autóval egyáltalán bajnokságot futtatni?

Mikor sodródik a nemzetközi túraautózás (bármely sorozata, vagy az egész egyben) annyira a szakadék szélére, hogy nem lehet már visszatartani?

Van még remény? Legyünk optimisták: összejön a minimális induló a WTCC-hez, életben marad a TCR és az ETCC is. Valaki talán megmenti az elhagyott autókat a WTCC-ből. Lesz még feltámadás… És soha többet, senkinek nem jut eszébe, hogy csapatok és egész sorozatok létét veszélyeztesse a látványosságra való törekvéssel.

Sokkal inkább kiegyensúlyozottságra kellene törekedni. Megfelelő versenyhelyszínek megválasztására. Kevesebb politikára és pénzre, kicsit több józan észre és emberségre. Akkor és csakis akkor még magához térhet ez a világ.

Máskülönben elvesztünk.

Magyar Szilvia

Comments

comments