.jpg)
Vajon mi lesz akkor, ha a spanyol mentalitást ötvözzük a német precizitással? Ezt a kérdést remekül reprezentálta a DTM legutóbbi fordulója a felújított Ricardo Tormo pályán. Többeknek a felújítással gyűlt meg a bajuk…
Az időmérőről már részletesen beszámoltunk, így azt most elkerüljük, annyira viszont kitérünk, hogy az esetleges zápor úgy elmaradt a hűvös szombat után, mint a négyes metró első megjelölt átadása. A rajtrácson történő eseménysorozat szemre tiszta volt a rajtnál: se egy beragadás, se egy kiugrás. Augusto Farfus és BMW-je nagyon jól elkapta a rajtot, a brazil után pedig hat Audi várhatta a verseny folytatását. Miguel Molina ugyan lezárt a bajnoki címért hajtó Bruno Spengler előtt, akinek így vissza kellett vennie a tempóból, és besorolni mögé, de az első kanyarig így megúszták a dolgot. Az első kanyarban azonban a sok Merci egymás segítsége helyett pofozkodásba kezdett. Érthető, hogy Gary Paffett és Jamie Green is nagyon sietett előre, de hogy Robert Wickens megint mi okból akart sok pozíciót nyeri a rajtnál, az már érdekesebb téma. Ezúttal is elnézte a féktávot (sorozatban harmadszor a rajtoknál!), így Martin Tomcyzkot ha nem is földkörüli, de tengelye körüli pályára állítva búgócsigává változtatta. A kanadai vígan továbbhajtott, de az várható volt, hogy a címvédőbe valaki majd csak belemegy, így a hazai közönség előtt szereplő Roberto Merhinek jutott a hálátlan feladat a német nagyjából már 720-nál tartó pörgése végetvetésének. Merhi ugyan tovább ment, de ajtó nélkül a boxba hajtott a kör végén, Tomczyk azonban ott maradt. Többen kiszélesítették az új aszfaltterületnél a pályát, amit a rajtnál még elnéztek.
Kicsivel előrébb tartott már a mezőny, amikor Paffett nagy igyekezetében optimista mivoltában kiforgatta Joey Handet, ám az amerikai még a pályán maradt, és az hozta egyenesbe újra, hogy a bajnoki éllovas aztán beleszállt a motorházába oldalról. Erre kellett reagálnia Greennek, aki így a fűre kényszerült, sőt még összeért a márkatárssal is. Paffett az ütéstől belassult, nem érte meg hát neki. Ellenben Coulthard a Mercedes bagázs legjobbja lett, hiszen a 21. helyről indulva lett a 13., így még esélye maradt a pontszerzésre, ha nem kell valakit elengednie. Spengler pedig már a pontszerző helyek zónájában volt, bár ott utolsó előtti. Wickens aztán gyaníthatóan defekt miatt nem tudott rendesen fékezni, így beleszállt az első kanyar igen széles bukótere mellett található gumifalba. Ezért aztán érdemes volt a rajtnál elintézni két versenyző futamát. Elsőre viszont ijesztő képeket láthattunk…
Green nem várt tovább: megelőzte a látványosan lassú Paffettet, akitől mindjárt el is szakad, ám Spengler személyében nem várt társaságot kapott. Utóbbit ugyanis egy szemre alig látható kiugrás miatt egy áthajtásos büntetésre ítélték (a szerzett előnyt meg ugye el is vesztette Molina miatt…), így bejött Hand és Green mögé harmadiknak. Paffett szinte már látótávolságon kívül volt. Spengler meglepetésszerű kiállása után aztán megkezdődtek a valódi kiállások is: négy Audi nyitotta egymás után a sort, négy különböző csapatból. A kiállásokkal pedig Rahel Frey a Q2-es szereplés után már pontszerző helyen autózott. Élete hétvégéjét futotta hát a hölgy. Green feltartotta Spenglert, ám Green kijött (majd Spengler egy körrel későbbi kiállása után a kanadai mögé került, a BMW-nek jó taktikája volt) a nagy forgalomba. Hátul Paffett is kijött Spengler körében. Farfus magabiztosan vezetett, így a kiállások letisztázása után megtartotta vezető helyzetét.
Spengler esetében a spanyol mentalitás, és a német precizitás már találkozott, de ez mind semmi volt a következő körök bőkezű versenybíráihoz képest! Paffett stop&go büntetése Hand kiforgatásáért, míg Green és Ralf Schumacher áthajtásosa pályaátvágásért járt – ők a boxból kivezető ívet kiszélesítve padlógázzal mentek át ott, ahol az tilos volt. Tehát mindhárom bajnoki várományost megbüntették. Farfus ennek következtében kört adott az utolsó Paffettnek, míg az kiállt a boxba. A pálya porosságát Mattias Ekström mutatta be, mikor a poros részére tévedt az egyes kanyarnak, s egy kis sivatagi showt varázsolt a mediterrán éghajlatra.
Spengler és Green szerencséje ott kezdődött, ahol Paffett balszerencséje folytatódott: Molina műszaki hibával Wickenshez hasonlóan esett ki: pontszerző helyről. Farfus második kiállását egy picit szabotálta ugyan a sűrített levegő, de még így is megőrizte a kiállások utáni vezetést. Nagyjából ekkor lett elege Gary Paffetnek, aki első nullázását idén egy szimpla kiállásnak köszönheti. Miután a rajtnál ütközött, majd azért megbüntették, az amúgy sem egészséges autóval nem akart tovább versenyezni, így fogta magát és kiment. Ahogy Adrian Tambay garázsába tette azt Timo Scheider. Igaz, az műszaki gond volt, de ez egy cseppet sem érdekelte Spenglert és Greent. Előbbi már pontszerző helyre kapaszkodott föl, utóbbinak viszont reálisan sem nézett ki pont.
A BMW-k ezt követő csapatjátéka aztán minden határon túlment. Nem a kivitelezés, azzal nem volt gond. Hisz a célt elérték: Spenglert minél jobban felhozni. Csakhogy Spengler előtt ott volt Frey is, aki a BMW-k szendvicsében nem érezhette magát valami jól, attól függetlenül, hogy hosszú idő után először szerezhetett pontot nőként a DTM-ben. Dirk Werner Spengler közvetlen csapattársa csak tartotta, és tartotta, mígnem egyszer már irányt váltva Frey elé befékezetett. Ez még nem volt szabálytalan, éppen belefért, bár ezen hosszasan lehetne vitatkozni. Összeérni nem értek jelentősen, de az esetet – még ha nem is írták ki – a napi versenybírák biztosan vizsgálták. Amire aztán azért nem volt szükség, mert Werner lement a pályáról, és akkorát hibázott, hogy ha ott még visszament volna a már mellette lévő Frey elé, abból vagy ütközés, vagy komolyabb büntetés lett volna (ami Grenn miatt nem volt épp szerencsés), így ott már elengedte Spenglerrel együtt. Ami viszont érdekes, hogy Spengler nem tudott önerőből a nagyon jó napokat kifogó svájci hölggyel együtt menni. Ezen időszak alatt történt meg az újabb Audi dráma: Edoardo Mortara a második helyről műszaki hibával a pálya szélén megállt. A később magába roskadt olasz kiesése már Greennek is jól jött, ugyanis Coulthard volt előtte a pontért. A skót aztán később el is engedte, s ez mentette meg a Mercit a teljes nullázástól. Az az egy pontocska.
Andy Priaulx is bevárta Frey-t, aki már félhetett. Az elengedés viszont nagyon szépen kivitelezett volt. Priaulx külső ívre terelte az Audit, így kettejük mellett éppen volt még helye Spenglernek a hatodik hely bezsákolására. Ami viszont utána történt, az nem egy háromszoros világbajnok brit úriemberhez való viselkedés volt. Priaulx ugyanis ragaszkodott helyéhez, és ezt úgy tette, hogy Frey (aki már jóval előrébb volt) autójához érve ment egy szakaszon, hogy aztán kitegye a pályáról. BTCC-nél is durvább, nagyon unfair momentum volt ez, így nem sokkal később – a büntetés megelőzéseképpen – inkább visszaengedte Rahelt, akinek ez a hetedik hely is tökéletes volt, de a hatodikkal (mely mindenkép meglehetett volna) a legjobb női eredményt hozta volna a DTM-ben! Eközben hátul Hand is megerősítette a kiállók táborát.
Farfus győzelméből sokat ugyan nem láttunk, mert túl magabiztos volt, és azzal, hogy Tambay jött meg másodiknak, két DTM újonc lett az első kettő. DTM-ben pedig tényleg csak a legjobbak tudnak első évükben nyerni. A brazil ex-WTCC-s az utolsó körben már elsírta magát a rádióban, amit hallani ugyan nem hallottunk, de a délies érzelemvilág miatt hihetünk a történetnek. Kiszállása után egyből csókokat szórt kedvesének – még bukósisakban, ahogy azt kell!
Spengler a hatodik helyével három pontra zárkózott föl a bajnokságban, ami már édes kevés, mondjuk kéthelyezésnyi. Greennek viszont az egy pontjával már csak nagyon matematikai esélyei maradtak, de lesipuskás még válhat belőle. A BMW idei negyedik győzelmével a legsikeresebbé vált ilyen tekintetben a szezonban, a gyártók versenyében pedig a Merci 29 pontos előnye 31 pontos Audi vezetésre változott.
Végül még egy érdekes statisztika: Rahel Frey első pontjai egyben a legjobb női helyezés rekordjának beállítása is, melyet két hetedik hellyel (de a más pontozás miatt kevesebb összponttal) eddig egyedül Susie Stoddart/Wolff tartott. Az ő nevéhez fűződik az utolsó női pontszerzés is 2010-ből (a két hetedik hely, azaz 2-2 pont a Lausitzringről és a második hockenheimi futamról). Ha csak nem vesszük a belga Vanina Ickx később egy büntetésben elvett egy pontját, akkor más női pont nincs is a DTM modernkori történelmében.
Ha pedig már említettem a második hockenheimi fordulót: Michelisz Norbiék japán hétvégéje alatt egy igen izgalmas bajnoki döntőre számíthatunk! Bűn lenne kihagyni…
Bakay Botond
Fotó: Circuitvalencia, BMW
Social Profiles