Megvan az ötödik! És 57 év után először! Hogy érthetőek legyünk: megvan a WTCC 10 éves újkori történetének ötödik világbajnoka. És ez egyben azt is jelenti, hogy Argentínának Juan Manuel Fangio, vagyis 57 év után most először van autósportos világbajnoka, és így ez a hatodik világbajnoki címük.
De tovább megyünk: megvan Szerbia első dobogója, nyert a Honda hazai pályán, és Michelisz Norbert is megszerezte azt a dobogót, amiért – saját bevallása szerint – elindult Japánba. Ezt az idényt most kellene elkezdeni, és valószínűleg sokkal izgalmasabb lenne, mint amilyen volt…
Az első verseny rajtjánál Sebastien Loeb az ötödik helyre esett vissza, Hugo Valente mögé. Aztán Valente-nek Chilton jött soron, és a mögötte érkező Loeb is egyből nézegetni kezdte a ROAL Chevrolet-hez az előzési pontot…
Ez réges-régen nem érdekelte José María Lopezt, aki úgy tűnt el a távolban, mint szürke szamár a ködben. Yvan Muller tudott vele lépést tartani egy darabig, de már az első körben kapott egy lassú defektet, ami a 6. körre annyira érezhetővé vált, hogy Mullernek ki kellett állnia.
Ekkor a sorrend: a hatalmas előnnyel vezető Lopez mögött Valente volt a második, őt támadta Chilton, az angolra hajtott Loeb, őt Michelisz nézegette, Norbit meg Gabriele Tarquini. Így vonatoztak a 10. körig. Ha valaki el is tudta magát szánni az előzésre, az előtte levő becsukta a kaput. Végül Chilton volt eléggé erőszakos, elment Valente-nek, akit ez a kelleténél jobban kizökkentett a ritmusból, Loeb és Michelisz tudta követni az angol példáját, és a Chevi franciája ekkor már a pályán kívül kóricált.
Szerencsére visszatalált az aszfaltra, de késő volt: az utolsó körben jártunk. José María Lopez áthaladt a célvonalon, ezzel matematikailag behozhatatlanra növelve az előnyét Yvan Muller előtt. Ismét egy történelmi pillanat: Argentínának 1957 óta először van autósportos világbajnoka, először nyert meg újonc világbajnokságot a WTCC-ben (leszámítva persze az első évet, amikor mindenki újonc volt), és – bár az Eurosport kommentátorai szerint ez is először esett meg, már láttunk erre példát tavaly – azon ritka esetek egyike, amikor az egyéni világbajnoki cím sorsa még Makaó előtt eldőlt.
„Annyi érzés van most a szívemben, de egy biztos: azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm mindenkinek. Először is a családomnak, a barátnőmnek és a barátaimnak köszönöm a támogatást! Köszönöm a Citroënnek, a szerelőimnek, minden egyes csapattagnak és a csapattársaimnak! Nélkülük nem lennék itt. Ma a nyomás ellenére is nagyon nyugodt voltam és élveztem a vezetést, egyszerűen csak boldog voltam. A negyedik hely is elég lett volna, de jó munkát akartam végezni…” – mondta Lopez.
A második verseny fordított rajtrácsáról Gabriele Tartquini indulhatott a poleból, a Citroënek pedig a 8-9-10. helyről. Tarquini elment az élről, Dusan Borkovic foglalta el a második helyet és Michelisz sorolt be mögéjük harmadiknak a rajt után. Talán a többi csapat év közbeni fejlődésének, talán az idény végi hangulatnak köszönhető, de a franciák előretörése már nem oly könnyed, mint 3-4 hónapja volt…
Frantz Engstler autója a legnagyobb meglepetésre az ötödik körben megállt. Ezzel az autóval Engstler folyamatosam megnyeri az egyébként sajnos csak négyautós Yokohama trophy-t, de ma a Campos versenyzője, John Filippi vihette azt haza.
A 6. körben a régóta csatázó négy francia (a három Citroën és Valente) végképp nem bírt sem magával sem egymással. A szituáció ugyanis úgy nézett ki, hogy a világbajnok csapat autói egymás fenekébe szorulva voltak kénytelenek haladni, mert Valente ment elöl, és Muller nem tudta megelőzni. Kicsit szűkösen voltak, Loebbel meg is esett, hogy kisodródott, Lopez meg majdnem beleszállt hátulról. És akkor, körök óta először Valente hibázott, szélesre tárva a lehetőséget Muller előtt a 11-es kanyarban. Igen ám, de rögtön észre is vette a hibát, és a világ végéről próbálta rácsapni a kaput Mullerre. Nagy füstölős fékezések közepette a Citroën mégiscsak belefutott a Chevrolet-ba, ami végül azt indukálta, hogy a sárga autó a boxban kötött ki. Ugye, mégiscsak jobb lett volna elengedni a honfitársat, ha már így alakult. Ezek után viszont elég érdekes dolog történt: a versenybíróság Yvan Mullert vonta vizsgálat alá! A verseny után be is hívták a négyszeres világbajnokot és megrovásban részesítették gondatlan balesetokozásért!
Muller nem fújta fel a dolgot, vélhetően érezte, hogy mintha nem a megfelelő felvételt nézték volna a bírák. Jómagam ritkán foglalok állást, de aki látta, hogy mi történt, azt is látta: ez most nem Yvan sara volt.
Végül is a mezőny eleje úgy futott be, ahogy elrajtolt: Tarquini hazavitte a győzelmet a Hondának, Borkovic szállította Szerbia első dobogóját, Michelisz pedig – előzetes elvárásai szerint – meg tudta szerezni a pódium egyik fokát. Talán nem is léteztek boldogabb emberek egész Suzukában. Borkovic szerint pedig a riporter egyenesen a világ legboldogabb emberével kezdett beszélgetni, amikor őt kapta mikrofonvégre.
Dusan Borkovic most már nem egyszerűen az az ember, aki úgy szerepel a WTCC történelmében, mint a valaha versenyzett legmagasabb pilóta. Most már ő a valaha dobogón állt legmagasabb és egyben legelső szerb!
És hogy mi lesz a Hondával, a gyári autóikkal meg Michelisszel? Hónapok óta folynak a tárgyalások / találgatások, de még Makaó előtt biztosan kiderül! Addig már csak három hét van hátra.
A második verseny végeredménye.
Szöveg: Magyar Szilvia
Fotó: fiawtcc.com
Social Profiles