Fotó: tcr-series.com
A TCR utolsó európai futama a Salzburgringen egy kisebb botránnyal kezdődött. Igazából nem is elkezdődött ez a futam, hanem nem fejezték be az egy héttel ez előttit Monzában. Mint ismeretes, egy hete Gianni Morbidelli a második versenyen többször is leszorította a pályáról Stefano Cominit, minek következtében a svájci pozíciókat vesztett, Morbidelli pedig megnyerte a versenyt…
Morbidelli két megrovást is kapott egyből (ötért itt is jár az öt helyes rajtbüntetés), de egészen nyilvánvaló, hogy azért nem akarták jobban megbüntetni, mert az alkalmazott büntetés súlyának eredménye, a végeredmény tekintetében jóval túlmutatott volna azon, amit ténylegesen a vétség ért. (Emlékezhetünk, tavaly Tom Chiltonnal is történt hasonló a WTCC-ben.)
Comininál természetesen elszakadt a cérna, és még a verseny lázában égve, meglehetősen feldúltan azt nyilatkozta a Touring Car Times-nak, hogy nem fair, amit a bírálótestület döntött, és ha a következő versenyen meglátja maga körül Morbidellit, személyes elégtételt fog venni rajta.
Természetesen egyetlen épeszű autóversenyző sem gondolja komolyan (a ’90-es évek elején Senna és Prost között lezajlott események után), hogy szándékosan szeretne összeütközni egy versenyzőtársával. Pláne nem teszi ezt úgy, hogy jó előre megfenyegeti vele adott versenyzőtársat a nemzetközi médián keresztül. Comini minden valószínűség szerint túlságosan is feldúlt volt és elfelejtette sebességbe tenni az agyát, mielőtt beindította a száját… Egy szó mint száz, az lett az esetből, hogy pénteken a felügyelő testület behívta beszélgetni a svájcit. Vétkesnek találták a Nemzetközi Autósport Szövetség Sportkódexe, 12.1.1.f) pontjának megsértésében. ” [Nem megengedett] Bármilyen szóbeli vagy írásbeli nyilatkozat tétele, mely alkalmas arra, hogy az FIA, annak testületei és tagjai, valamint általában az autósport jó hírnevét rombolja.”
Arra kötelezték, hogy szombaton reggel, a 7 órakor kezdődő pályabírói eligazításon részt vegyen, üdvözölje az ott dolgozókat és megköszönje a munkájukat a versenyzők és a sorozat nevében.
Comini mindezek után elmondta, hogy nem érezte megalázónak a dolgot, hiszen a pályabírók azok az emberek, akik nélkül nem lehetne versenyezni, és tényleg nagyon keményen dolgoznak ezen, megérdemlik, hogy megköszönjék ezt nekik. Ugyanakkor hozzátette, hogy szerencséje volt, hogy a motorhome-ban aludt, a pályán.
A döntés és a büntetés értelmezése azért is nehézkes, mert Comini, azzal, hogy nem tartotta fairnek a versenybíróság döntését, nem a pályabírókat sértette meg, közülük is legkevésbé az osztrákokat, lévén az eset még Monzában történt…
Az osztrák hétvége azzal folytatódott, hogy a szabadedzéseken villogtak a SEAT-ok, a Hondák viszont elmaradtak az élről. Az időmérőn sokáig Comini vezetett, majd feltűnt a színen az 50 kg plusz súllyal autózó Morbidelli. Ők viaskodtak egymással a pole-ért, ám egy pillanattal a vége előtt a WestCoast Racing másik versenyzője, Kevin Gleason űridőt ment, elorozva ezzel a pole-t a marakodó páros elől.
Ez természetesen ismét nyilatkozatháborúba csapott át, ugyanis Comini kiakadt rajta, hogy a Hondák már sokadszor játsszák el, hogy a szabadedzésen nem mutatnak semmit, aztán utána hirtelen nagyon jók lesznek, de emellett közölte: “Azt mondják, 50 kg itt nagyjából egy fél másodperc. Morbidelli tényleg fél másodperccel gyorsabb, mint az összes jelenlévő versenyző? Mert ha ez így van, akkor azon nyomban szögre akasztom a sisakomat és befejezem a versenyzést!”
Morbidelli sem volt rest odaszúrni: “Mehettem volna 1:25.2-t is, de azt elraktam szűkösebb időkre!”
A nagy veszekedés mellett ne feledkezzünk meg a Zengő csapatának e hétvégi indulójáról, Szabó Zsoltról, aki sajnos nem tudott mért időt futni, mert még az előtt összetörte autóját a 11-es kanyarban. A versenybíróság döntése értelmében az utolsó helyről elrajtolhatott mindkét vasárnapi futamon.
A Liqui Moly Team Engstler az Audik visszavonásával immár csak kétautósra zsugorodva vett részt a hétvégi versenyekben.
Az időmérő edzés végeredménye.
Az előzmények fényében némi aggodalomra adott okot az, hogy Morbidelli és Comini egymás mögül rajtoltak az első versenyen, de szerencsére már mindkettejüknek megvolt a szituációhoz való esze. (Morbidelli egy kicsit talán jobban is figyelt a veszélyes helyzetek elkerülésére, mint általában, ezért többen is lerajtolták.)
A futam izgalmas volt, főleg az elöl csatázók hoztak színt a vasárnap délutánba, de hátul sem volt eseménytelen a nap. Szabó Zsolt sajnos ismét megtörte az autót, mellyel így a versenyt nem sikerült befejeznie, bár a boxba még visszaért vele.
Végül az első versenyt az élről induló Kevin Gleason nyerte Stefano Comini és Andrea Belicchi előtt.
A második futam rögtön az első után indult, nem sok esélyt hagyva a törött autók megjavítására. Rendkívül szoros és látványos verseny volt, mely végül régi ismerősünk, Michel Nykjaer győzelmével zárult. Pepe Oriola és Gianni Morbidelli értek még oda a dobogóra. Stefano Comini sokáig csatázott az elején, de aztán – szegény embert az ág is húzza – a rajtnál való kiugrásért megítéltek neki egy áthajtásos büntetést.
A második verseny végeredménye.
Bár a Salzburgringen általában jó versenyeket futnak, az emberek legtöbbje mégsem ezért emlékszik erre a pályára. Sokkal inkább a különös “mini-botrányok” és nehezen értelmezhető büntetések miatt maradnak emlékezetesek az itteni futamok.
A TCR befejezte európai körútját. Három hét múlva Szocsi esedékes a versenynaptárban, utána a Távol-Keletre költözik a sorozat.
Social Profiles