Fotó: FIAWTCC.COM
Az éjszaka motort cseréltek Gabriele Tarquini és José María López autójában is, így mindketten a rajtrács végéről várták a nyitóversenyt. Esteban Guerrieri váltója sajnos nem javult meg, bár igyekeztek a szerelői, így mindkét versenyen küszködött. Az élről John Filippi indult, mellőle Tom Chilton várta a rajtot.
Sima rajt volt, legalábbis mindenki túlélte. Chilton fordult elöl, mögötte Filippi, aztán Rob Huff, Yvan Muller, Tiago Monteiro. Guerrieri és Michelisz Norbert lökdösődtek egy kicsit egymással, López pedig nekiállt a legvégéről végigelőzgetni a mezőnyt, látványos show-t mutatva ezzel a hazai közönségnek. Elmondása szerint biztonsági okokból döntöttek a motorcsere mellett, és a tény, hogy idén a fordított rajtrácsú futam helyet cserélt a normállal mellettük állt, hiszen így csak egy hazai 10. rajthely ment a kukába, a főverseny pole-ja megmaradt.
Ahogy López tört előre, úgy csúszott hátra Guerrieri, legfőbb ellenféllel mint saját válójával hadakozván.
A hetedik körre fáradt bele John Filippi a védekezésbe, alig egy körön belül ott hagyta Huff, Muller és Monteiro is. Mehdi Bennani is nekikészült ennek, hiszen mögöttük már jókora dugó volt, Michelisz, López és Tom Coronel is ugrásra készen álltak. Lett is ebből egy kis kavarodás, végül Coronel került ki győztesen a hatodik pozícióért folytatott csihi-puhiból.
Mialatt Hugo Valente és Robert Dahlgren is a boxba hajtott, Coronel gondolta, hogy akkor megpróbálja most ő Filippit, ha már Bennani nem járt szerencsével két körrel ez előtt, ám – hála a rendezői vágásnak sosem fog kiderülni, hogy hogyan – a holland nem eggyel előrébb, de kettővel hátrébb találta magát…
A versenybírák ismét igen következetesek voltak: agyba-főbe osztogattak (volna) büntetéseket mindenkinek. Például azt sem tudtuk meg, hogy Bennani miért kapta a fekete-fehér zászlót, a lényeg, hogy kapott egyet. Végül aztán a 11-12. kör alatt López, Michelisz, Coronel, Bennani és Thompson is túltette magát Filippin.
Az élen Tom Chilton biztosan vezetett, Muller Huffot támadta, a versenybírák pedig elkezdték vizsgálni a Michelisz-Filippi balesetet. Valószínűleg csak ők látták, hogy valaha is összeért ez a két versenyző…
Végül Tom Chilton, az esetleges defektek miatti minden aggodalma ellenére is beért az első helyen Huff és Muller előtt.
Chili, akinek mindig fülig ér a szája és mindennek úgy örül, mint egy kisgyerek az új játékának, ott állt egyedül, ahol máskor mások a csapat nyakába szoktak ugrálni, vagy a feleségüket ölelgetik. Az egyik szerelőjük arra járt, elvette tőle a sisakját. Ennél némileg nagyobb ünneplést érdemelt volna a srác, aki ezzel a csapattal az első győzelmét aratta. Persze, volt már neki korábban, de Citroënnel ez volt az első. Meg kellett várnia Huffyt, hogy legalább egy ölelést kapjon valakitől. De persze a pimasz kis mosoly nem tűnt el a szája sarkából: annál sokkal nagyobb volt a trófea, amit kapott.
Felálltak a második futamra a srácok, és akkor Martin Haven azt találta mondani: “Itt áll Pechito a pole-ban, hazai közönsége előtt, a mezőny legjobb autójában. Igen szürreális lenne, ha nem nyerné meg ezt a futamot.”
Mellőle rajtolt Michelisz, aki miatt aztán jó féltávig érezték a szürrealitás fogalmát Argentínában, mert bizony Norbi lerajtolta Lópezt, beállt elé és maga mögött tartotta a 7. körig.
Mialatt mi azt élveztük, hogyan küzd meg Pechito hátában Mullerrel a vezető helyért a versenybíróság azt vizsgálta, kiugrott-e a rajtnál Coronel és Huff. Talán említettem már, hogy a versenybíróság ezen a hétvégén minden képzeletet alulmúlt… Szóval Coronel és Huff mögül, illetve mellől rajtolt Guerrieri a pocsék válójával, és ha a két említett úriember kiugrónak tűnő rajtot vett, az csak azért fordulhatott elő, mert a mellőlük rajtoló argentinnek elég sokáig tartott sebességbe tennie az autóját. Hozzá képest mindenki más is kiugrott… A piros lámpához képest még a huszadik visszajátszáson sem látszott semmi.
Szóval ott tartottunk, hogy a helyi hős ott autózott egészen Michelisz fenekében, ahová Yvan Muller nyomta bele autóstul. Ha most Yvan még jobban támadja Lópezt (ennél jobban nehéz lett volna, de Muller tud új trükköket), akkor azzal egyértelműen Norbi malmára hajtja a vizet, ezt pedig a Citroënnél nem akarták. Mi már csak annyit halottunk, hogy Pechito fülére mondták: “Ne aggódj Muller miatt.” Ebből logikusan következik, hogy előtte meg Muller fülére mondták, hogy szálljon ki López hátsójából. Ezt aztán Martin Haven a következőképpen összegezte: “Éppen erre volt szükségünk! Szólni kell a csapattársnak, hogy azt a versenyzőt, aki amúgy több mint 100 ponttal vezeti a tabellát mindenki előtt, ne támadja, marketing okokból…”
Akárhogy is, López vállán csökkent a nyomás, jobban tudott Micheliszre összpontosítani, Norbi észvesztően jól védekezett, de csak féltávig bírta. Ekkor érkezett Muller újult erővel, és Michelisz szó szerint nem tudta, hová kapjon. López elment az élen, a Honda meg a másik Citroën pedig tett egy-egy nagyobb kitérőt a kavicságyba. Egyikük sem tehetett róla, a kavicságy meglátogatása független akció volt mindkettejük részéről. Muller az ötödik, Norbi a nyolcadik helyre jött vissza.
Ezzel egyidőben Valente is visszatért: a boxba, egy defekttel…
López vezetett ekkor, mögötte Coronel, aztán Huff, Monteiro, Muller, Guerrieri, Michelisz és Bennani. Mullert hajtotta a csapat, hogy gyakoroljon nyomást a Hondákra, hátha, bár valószínűleg ez már annyira nem érdekelte Yvant. Azért még próbálkozott itt-ott.
A nagy csatákat azonban megvívta a mezőny mára, pusztán Bennani előzte meg még Micheliszt, de a hazai hős hazai győzelmét többé nem veszélyeztette senki. Huffnak ez volt a második dobogója alig két órán belül, Tom Coronel pedig egy második hellyel emelkedett a fellegekbe ismét.
Persze kérdéses, hogy az érdekesen működő versenybíróság talál-e valami kivetnivalót az eredményekben, de egyelőre a végtelenül boldog hazai hős, a kissé őrült holland és a dulpadobogós brit önfeledten locsolták a pezsgőt a termasi pálya dobogóján…
A következő versenyt egy hónap múlva, Japánból, Motegiből láthatjuk.
Magyar Szilvia
Social Profiles