Fotó: TCR Official
A szó szótári jelentése: következetesség, állhatatosság. Amit már nem tudom milyen régóta nem láttunk a stewardoktól autóversenyen.
A garázs hátulja mögött ülök egy szerelőládán, Rob Huff mellettem cigarettázik, és ki tudja már hogyan kanyarodott arrafelé a beszélgetés, amerre, de Huffy tudja, hogy nálam nyitott fülekre és nem feltétlen bekapcsolt diktafonra talál. Az egyik fő téma az volt, hogy rettenetesen megbízhatatlan a bíráskodás mindkét sorozatban, folyton változnak bizonyos szabályok, egyeseket sújt a track limit, másokat nem is kell, hogy érdekeljen, hol is van a pálya széle… Említette a WTCC-s monzai esetet, és a TCR monzai versenyén is csináltak mindent a versenyzők, csak a pályán nem maradtak.
Nem tudta, hogy alig két nap múlva újra ez lesz a téma, akkor már bekapcsolt diktafonnal, és akkor megint ő itta meg a levét annak a káosznak, ami a versenypályákon uralkodik. Az első verseny alatt próbálta előzni Nestor Girolamit, kapott is érte fekete-fehér zászlót. Ami azt jelentette jelen esetben, hogy veszélyesnek minősítették a manővert, és még egy ilyenért kiintik feketével. Szóval nagyon tisztán kellett előznie. Megtörtént: “Az valami hihetetlen érzés, amikor külső íven előzöl meg valakit. Tudod, hogy te mentél a hosszabb úton, mégis te voltál a gyorsabb. Ilyenkor a levegőbe bokszolok örömömben!”
A második verseny alatt már nem volt ekkora az öröm, a rajt után összeért Catsburggal, ettől Girolami a bukótérbe gurult és hisztizni kezdett, Huff meg kapott egy áthajtásos büntetést.
“Na, én most megint áthajtásost kaptam. Tavaly, ugyanitt gyakorlatilag Yvan jött nekem, akkor is én kaptam az áthajtásost. Nézd meg a monzai büntetéseket: 1 másodperc, könyörgöm?! Milyen büntetés az, hogy 1 mp? Én meg? Áthajtásos megint. Egy túraautó verseny túlságosan rövid ahhoz, hogy kompenzálni lehessen az áthajtásos büntetést. Erre ki kell találni valamit, mert ez nem igazságos.”
Alig két hét múlva, az a Rob Huff, akit én egy kedves, csöndes embernek ismertem meg, vörös fejjel üvöltött Nick Catsburggal a Nürburgringen, miután kiszálltak az autóból. Ez már abszolút a nem idézhető stílusú kategóriába tartozott, körülbelül azzal a tartalommal, hogy ezért a lökésért ő már régen áthajtásost kapott volna, Nicky-nek meg semmi?!
“Nem, abszolút nem Nickyre voltam mérges, természetesen. Te is tudod, hogy az állandó nem-konzekvens bíráskodás miatt borultam ki” – mondta, amikor legközelebb szóra bírtam.
Ami azt illeti, itt számomra a bíráskodás már nagyon is konzekvensnek tűnt: az utóbbi időben mindig Huff ellen irányult… De tavaly kapott ilyesmiből bőven a B3 és Dusan Borkovic is, csak hogy egy TCR példát is említsek.
De most vasárnap mélységesen megdöbbentett az, amit az oscherslebeni stewardok tettek. Csak most Huffnak nem volt köze a dolgokhoz.
Az úgy volt, hogy a briefingen, ahol Gregoire Demoustier nem volt jelen (ez később fontos lesz!), a versenyigazgató közölte, hogy a track limit szempontjából egyetlen kanyart fognak nézni, és ez a kilences. Lapos, lehajló gumibóják vannak benne, aki elviszi a bóját, annak van egy figyelmeztetése. Aztán több ilyen után van egy utolsó figyelmeztetése, és utána büntetést fog kapni.
Mint az ismeretes, Stian Paulsent kiintették néhány ilyen után fekete zászlóval. Mellesleg pontszerző helyről, hatalmas csata után, amit Mato Homolával és Jaap van Lagennel vívott. Én lassan két évtizede nézek autósportot. Fekete zászlót 3 esetben szoktak adni: 1. a versenyző / autója viselkedése / állapota nem alkalmas arra, hogy tovább versenyezzen, mert ezzel (szándékosan) veszélyezteti versenyzőtársai testi épségét, 2. a versenyző külső segítség igénybevétele után állt vissza a versenybe (ez történt Tassi Attilával), és 3. a versenyző korábbi vétsége miatt rá kirótt áthajtásos vagy stop and go büntetés letöltését megtagadja.
Track limit sorozatos megsértéséért áthajtásos büntetéssel szokták sújtani a vétkest. Ugyanakkor a TCR szabálykönyve kimondja (sajnos csak az edzésekre vonatkoztatva, a versenyről egy szó sem áll benne, ezért nyilván kénytelenek leszünk az edzésekre vonatkozó részt idézni):
“In case of a driving infringement during any practice session or the shake down, the Stewards may drop the driver as many grid positions as they consider appropriate (in substitution or in addition to other available penalties).
In case of an infringement concerning the non-respect of the track limits (Appendix L to the ISC, Chapter IV, Article 2), the Stewards may cancel the improved lap times set as a result of that infringement (in addition to or in substitution for any other available penalties). (…) any penalty imposed shall not be subject to appeal.”
Vagyis: “Sportszerűtlen magatartás miatt, bármelyik edzésen, vagy a shake down alatt, a stewardok jogosultak annyi rajthellyel visszavetni a versenyzőt a rajtrácson, amennyiről úgy gondolják, hogy helyénvaló (valamint kilátásba helyezhetnek vagy ki is szabhatnak bármilyen további büntetést). Ha a versenyző sportszerűtlen magatartása a track limit megsértésére vonatkozott (lásd FIA szabálykönyv L függelék), a stewardok törölhetik az [adott kör alatt elért] jobb köridőt (valamint kilátásba helyezhetnek vagy ki is szabhatnak bármilyen további büntetést). (…) az alkalmazott büntetések ellen fellebbezésnek helye nincs.”
Fentiek szerint tehát bármilyen büntetést kiszabHATnak a sportbírók, saját belátásuk szerint. A döntések szubjektív értékítélet alapján születnek, fellebbezésnek helye nincs. (A hivatkozott L függelék kimondja: “Repetition of serious mistakes or the appearance of a lack of control over the car (such as leaving the track) will be reported to the Stewards and may entail the imposition of penalties up to and including the exclusion of any driver concerned.” – tehát “komoly hibák ismétlése, vagy annak a gyanúja, hogy az autó nem irányítható megfelelően (pl. elhagyja a pályát) jelentésre kerül a versenybíróknak, és maga után vonHAT büntetéseket, egészen a versenyből való kizárásig”)
És ha itt vagyunk, hadd idézzem a szabálykönyv egy másik pontját: “All drivers entered in the Competition, and their competitors’ appointed representatives must be present throughout the briefing; any absence may result in exclusion from the race.” – Minden, az eseményen résztvevő versenyző köteles részt venni a briefingen. Bármilyen okból való távolmaradás a versenyző kizárását vonHATja maga után.
Ez után nézzük a tényeket!
Az első verseny alatt 10 olyan kört láttunk a közvetítésben, melyekben Homola és Paulsen áthaladtak az ominózus kanyaron. Ezen 10 körből Homola 6 alkalommal fektette le a külső bóját, míg Paulsen ötször. Mivel a maradék hét kört nem láttuk (kettő alatt pedig Safety Car volt), nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Homola azokon a körökön is többször, vagy ugyanannyiszor bójázta el a kanyart, mint Paulsen. A versenybírák ezt nyilván látták (elvileg van hozzá több monitoruk is), de az általam látottak alapján Homolát ugyanúgy megbüntethették volna, mint Paulsent. Miért nem tették?
A második versenyen Demoustier és Møller is elbójázta magát többször, mindkettőnek áthajtásos büntetést adtak.
Demoustier nem jelent meg a briefingen, 250€ pénzbírságot kapott.
Ez a versenybírósági ténykedés teljes nevetségessé tétele ország-világ előtt: Németországban megteHETem, hogy kizárom a norvégot, aki egy SEAT-tal vezet (mert megengedi a szabályzat és nem is fellebbezhet), de nem nyúlok ahhoz, aki Opelt vezet (bár a szabályzat ezt is mengengedNÉ), illetve, ha hozzá kell nyúlnom, akkor jóval enyhébb büntetést szabok ki rá, vagy inkább csak pénzbírsággal sújtom?
Könyörgöm, miféle hozzáállás ez? Ez most teljesen úgy nézett ki, hogy rúgjunk bele egy jó nagyot az amúgy is legkisebb, leggyengébb, minden méterért megküzdő versenyzőbe, de azokhoz ne nyúljunk hozzá, akik mögött milliárdos cégek állnak, csak mert a hazai versenyüket futják.
Ez minden volt, csak fair nem.
Mivel én ennek ellenére is fair akartam lenni (már amennyire tőlem mint újságírótól kitelik), és – mivel a versenyek közben kiszabott büntetések dokumentációi nem érhetőek el online – megkérdeztem a TCR sajtóosztályát (mással nem lehet ott beszédem, nyilvánvalóan), hogy volt-e valamilyen objektív oka ennek a különös kettősségnek. Választ ezidáig nem kaptam (bár minden valószínűség szerint erre a sajtófőnök sem tudja a választ).
Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy Paulsen az áthajtásos büntetéssel sem lett volna beljebb, ami a pontjait illeti. Tény, hogy Stian hibázott, tény, hogy meg kellett büntetni érte. Ugyanakkor hibázott a két opelos és Møller is. A kérdés nem az, hogy kit miért büntettek meg. Igazából a kérdés az, hogy ugyanazért a kihágásért valaki miért nem kapott egyáltalán büntetést, valaki miért kapta azt, amit ilyenkor szokásos adni, és valaki, akivel eddig tényleg semmi baj nem volt a világon, miért kapta a létező legsúlyosabb büntetést, amit adni lehetett jelen kihágásért.
Ügyesen megoldották, hogy az Opeltől a lehető legkevesebb pontot vegyék el, Paulsentől viszont elvették még azt a lehetőséget is, hogy befejezze – lehet, hogy élete – utolsó TCR versenyét.
“Az első verseny teljesen OK volt, mert megvolt a sebességem ahhoz, hogy tartsam a lépést a többiekkel, és ez a legfontosabb. Jó, kiintettek fekete zászlóval track limit miatt, de ez van. Az a legfontosabb, hogy a sebességem megvolt” – nem éppen egy dühös norvég, csendesen viseli, amit hoz az élet… Kíváncsi vagyok, vajon tudja-e, hogy másokhoz ugyanaz az élet kevésbé kemény?
Magyar Szilvia
Social Profiles