Hyundai-brexit?

Fotó: Magyar Szilvia

A múlt héten, a nürburgringi hétvége alatt a WSC-től és a WTCR sajtóirodájától is megérkező közlemény két dolgot tett világossá számunkra: az első az volt, hogy az EEL (vagyis a Eurosport Events Ltd.) lesz továbbra is a TCR világsorozatának promótere, valamint ugyancsak ők lesznek a 2020-tól induló elektromos sorozat promóterei is. Az információ első fele azt is jelenti egyben, hogy a WTCR-ben továbbra is François Ribeiro elképzelései fognak megvalósulni. Erre Andrea Adamo, a Hyundai sportrészlegéért felelős vezetője a Touring Car Times-nak kifejtette, hogy ők inkább szedik a sátorfájukat, ha minden így marad. De mi is lesz a Hyundai-jal, és maradhat-e így minden?

Brexiting – új angol szóképződmény a Brexit jelenségére hivatkozva. Jelentése: „mindenkinek azt mondja, hogy távozik, miközben marad”. Szóval a Hyundai elkezdett „brexitelni”, mindenkinél korábban. Ez az autósportban egy nagyon is régi jelenség: a befolyásosabb résztvevők ezzel akarják elérni, hogy a dolgok (lehetőleg az ő javukra) megváltozzanak, miközben eszük ágában sincs távozni.

Nem fordítom le a Touring Car Times cikkét, internetszerte fellelhetők Adamo gondolatainak magyar verziói, de sorra veszem a kifogásait a WTCR jelenlegi koncepciója ellen. Azzal kezdi, hogy támadja a Lynk&Co.-t, mondván, hogy egyértelműen gyári programról van szó, hiszen a kínai márka prototípust készített, és utcai változat nem is létezik a Lynk&Co 03-mas modellből. Aki ezzel egyetért / elhiszi, az hol volt akkor, amikor tavaly, a WTCR wuhani és japán fordulója között félig kínaiul félig japánul végigszenvedtünk egy online autóbemutatót, ahol a Geely bemutatta az utcai autókat (a másfél órás show-ból kb. 8 percet áldoztak a WTCR project teljes ismertetésére)? Igaz ugyan, hogy a bemutatott autók 1.5-ös motorral szereltek (kínai nyelvtudásom igen korlátozott ugyan, de a számokat még el tudom olvasni a kijelzőről), és leginkább eléggé ronda, sárga színűek voltak, de léteznek. Hogy Európában valami nem kapható, az nem jelenti azt, hogy nem létezik. Senovát sem lehet kapni (vagy nem minden sarkon), de létezik, és van belőle TCR modell.

A másik probléma a Lynk&Co. projektjével, hogy teljesen gyári alapokon nyugszik, vagyis az ügyfélalapú versenyzéshez semmi köze a világon, hiszen fizetett versenyzőkkel és szakembergárdával, kínai és svéd pénzből üzemel 4 versenyautó. Csakúgy, mint a Hyundai 4 versenyautója (attól, hogy adtak valamilyen nevet a „csapatok”-nak, a koncepció éppen úgy gyári), az Audi 4 versenyautója és a Volkswagen esetében legalább 3 autó. Akik itt „customer racing”-et űznek, az a Honda, egy teljes gyári versenyzővel és többiek technikai támogatásával, a Cupra, ugyanígy, illetve tavaly ilyen volt a Peugeot projektje. Az Alfa Romeóról nem is beszélve, akik aztán tényleg úgy csinálják ezt az egészet, hogy maguk építik a versenyautókat, ők adják el őket kis csapatoknak, ők futtatják őket. Bár, ha valakinek a kínai pénz jelent gondot, nos, abból ott is van…  És, ha megnézzük a WTCR összesített ponttábláját, akkor Honda, Hyundai, Lynk&Co, Hyundai az első négy helyezett csapat és versenyzők esetében Esteban Guerrieri vezeti az összetettet, 45 ponttal Michelisz Norbert előtt. Pedig a Hondánál még csak nem is abban a csapatban van a gyári támogatott versenyző!

A rémesen rossz BoP-ről az Adamo véleménye, hogy a Peugeot csinálta jól, akik eltűntek szem elől, így a sikereik nem befolyásolják világszerte autóik teljesítményét. Először is: nem kötelező szem előtt lenni, csak úgy nem lehet eladni egy terméket, ha a vevők nem látják, hogy van. Másodszor: hát Aurélein Comte-nak és a DG Sportnak nyilván megvan a maguk kis véleménye arról, hogy hogyan kell valamit jól csinálni, és az nyilván nem egyezik ezzel, de ezt most hagyjuk is! Harmadszor: azokban az autókban csak 1.6-os motor van, de ami a legfontosabb: Comte pontosan ilyet rajtol Opellel és SEAT-tal is, és Julien Briché sem attól tanult meg győzni, hogy Peugeot van a feneke alatt (mert csinálta SEAT-tal is!). (Nyilván nem véletlenül támogatja őket a gyár!) De, ha a kivételesen jó képességű versenyzőiktől eltekintünk, a Peugeot is csak egy lesz a közepesen jó versenyautók között, amikben a tavalyi nemzeti bajnokság bajnok csapatának bajnok versenyzője átlagban egy 10. helyet hoz a TCR Europe-ban. A sokat szidott BoP-jű Hyundaiok gyakorlatilag mind előtte vannak (meg pár Audi). Azt már sokaktól hallottam, hogy a Peugeot sz** autó. De azt, hogy valaki éppen rájuk legyen féltékeny, na, ilyen most fordult elő először.

A 111 azt jelenti, hogy 3 bajnoki cím (összetett egyéni, összetett csapat, junior) egyszerre az elmúlt évben, a nemzeti bajnokságban. Nem pedig azt, hogy a 11. hely a cél a futamokon, bár átlagban ott végeznek. Fotó: Magyar Szilvia

Adamo szerint rengeteg pénzt költenek el itt, amiből máshol sok-sok kisebb csapatot lehetne támogatni. Nos, senki nem kötelezte őket arra, hogy 4, teljesen gyári felállású autóval és versenyzővel induljanak a 2019-es túraautó világkupában. Szerinte a TCR Europe-ban vannak jól a dolgok. (Ha figyelembe vesszük azt, hogy az alkatrészek ilyen szélsőségesen agresszív versenyzés mellett milyen jól fogynak, akkor igaza is van!)

Tehát, a fentieket figyelembe véve nem értem a brexitelés okát. (Magyarán, hogy miért „sír” a Hyundai?) Viszont mondok valamit: több különböző gyártótól, belső munkatárstól hallottam az elmúlt egy hétben, hogy nagyon mélyen gondolkodnak azon, hogy „dobnak egy Peugeot-t” az év végén. Vagyis ugyanazt fogják csinálni, mint a franciák: aki az ő autójukkal akar versenyezni a WTCR-ben, tegye, de ők ehhez egy fillért sem fognak adni, az illetők megtehetik valóban „customer racing” alapokon. – Nem fogják. Ennyi pénz a világon nincs a privát versenyzésben, amennyit a WTCR felzabál egyetlen szezon alatt. Az információt korrekt, megbízható emberek adták, de az ő gyártóik komolyan is gondolják. Ők nem brexitelnek, ők csak szedik a sátorfát, ha arra kerül a dolog, pont úgy, ahogyan a Peugeot is tette.

Kérdés: mennyire kell hát aggódnunk azon, hogy Michelisz Norbert jelenlegi gyártója kivonul a WTCR-ből? A fentiek alapján én ennek nem látom realitását. Annak viszont igen, hogy több más gyártó is lelép, és megint nem marad csapat, aki ennyi pénzért itt bármilyen márkát futtasson…

És most kacsintsunk vissza a bevezetéshez. Ez az interjú Adamóval véletlenül éppen azon a napon jelent meg, melyen a Hyundai Hatvanban elektromosautó-bemutatót tartott. A világ autóipara az elektromos autózás felé tendál. Nem titok, hogy a Peugeot tavaly azért dobott jónéhány belsőégésű projektet, hogy elektromos autóik és versenyautóik fejlesztésére költhessék a pénzüket. Az sem titok, hogy az ETCR gyakorlatilag az E-Cuprára épül, és van még olyan elektromos autója a következő gyártóknak is, melyekkel nevezni tudnak (a teljesség igénye nélkül): BMW, Honda, Hyundai, Toyota, Volkswagen, Audi, Nissan… Nos, ha ugyanaz lesz a promóter, mint a W-s TCR sorozatnak, és ez is világ-széria lesz, miért is ne mehetnénk át oda? – merülhet fel némelyekben a kérdés. Vajon az eszükbe jut-e majd, hogy nyilván ugyanannyi (vagy még több) pénzt remél (vagy húz ki) ebből az a bizonyos promóter. Nem is beszélve arról, hogy a gyártói befolyás ugyanolyan erős lehet.

Hogy mi lesz a történet vége, azt nem tudom, de a WTCR sosem volt az a bajnokság, amit gyártói háttér nélkül lehetett folytatni. Így, ha a gyártók kiszállnak, nem marad csapat.

Magyar Szilvia

Comments

comments