Élő szövet a fémvázon – biciklibaleset után futamgyőzelem

Fotó: DTM

A szezon előtt biciklis balesetet szenvedett, a kulcscsontját törte, vállában azóta egy platinalemezzel él. Azt hitte, idő előtt befejeződött számára a 2018-as DTM szezon, és, bár a Norisringen is ott állt a siker küszöbén, ma jött el Daniel Juncadella, a katalán terminátor nagy napja.

2013-ban rendeztek utoljára DTM versenyt a legendás Brands hatch-i pályán, így nagy izgalommal készült a mezőny a brit kirándulásra. A pole-ból induló Juncadella elrontotta a rajtot, Rast és Farfus azonnal meg is előzték. A második körben megkezdődtek a kötelező kiállások: Rast, Glock, Frijns, Spengler és Duval libasorban követték egymást. Duval már a kivezető körén, a hideg gumikkal elmérte az egyik kanyart, és azonnal be is ásta magát a kavicságyba. Nem jött be a safety car, de slow zone volt érvényben, így, aki be akart menni a boxba, annak meg kellett várnia, míg a sárga zászlós fázist feloldják. Duval kiengedését a boxból a versenyfelügyelőség a verseny után meg is vizsgálja, mert a jelentések szerint a francia veszélyesen hagyta el a pitet.

A korai kiállások rendesen átrajzolták a mezőny képét, parádés előzést láthattunk a címvédő René Rasttól Gary Paffett ellenében, aki épp a boxból jött ki. Kanyarokon át tartó küzdelmükben az osztrák Philip Eng lett a nevető harmadik, aki Rast után szépen, kontakt nélkül eljött a brit mellett.

Juncadella a második helyről a nyolcadik körben jött ki kereket cserélni. Ő volt a második Mercedes pilóta Paul di Resta után, aki meglátogatta a szerelőit. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy a Mercisek a többiekéhez képest teljesen más stratégiát találtak ki a szombati versenyre. Auer végül a 10. körben jött ki, és bár látszólag minden simán ment, mégis nagyon lassú boxkiállása volt, s így csak a harmadik helyre tudott visszajönni, Juncadella, és Farfus is el tudtak menni mellette.

Körökkel később érkezett meg a következő Mercedes Pascal Wehrleinnal. Már a jobb első kereke is nehezen jött le, de a jobb hátsóval még többet vacakoltak a szerelők, így rengeteg időt veszített. A közvetítésben Timo Scheider nem is rejtette véka alá a véleményét, szó szerint úgy aposztrofálta az egészet, hogy „sz*r stratégia, és még sz*rabb boxkiállás”.

A 25. körben Timo Glock keménykedéséből született a verseny talán legszebb jelenete: mivel már kellően közel került az előtte haladó Robin Frijnshez, szerette volna megelőzni őt, de időközben mellé ért Jamie Green, majd mikor egyikük sem figyelt, melléjük ért az eddig csendben figyelő Mike Rockenfeller, így a három autó egymás mellett száguldott le a lejtőn, és a végletekig okos és fair manőverrel Rocky mindkettejük mellett elment. Mindezt az utolsó pontszerző helyért folytatott csatában!

Juncadella eközben 4,5 másodperces előnyt épített ki Farfus és Auer előtt, és gyakorlatilag időmérő-tempójú köröket futott.

Timo Glock folyamatosan szenvedett a technikával, csoda, hogy nem dobta el egyik kanyarban sem az autót. Főleg az első kanyarban panaszkodott masszív alulkormányozottságról.

Három perccel a verseny vége előtt Gary Paffettnek eszébe jutott, hogy meg kéne előznie az előtte haladó Enget, hisz a bajnokság szempontjából értékes pontokat gyűjthetne ezzel, de végül csak közel tudott kerülni az osztrák újonchoz, nem tudta őt megelőzni.

Daniel Juncadella végül 7,896 másodperces előnnyel szerezte meg élete első DTM győzelmét, mögötte a brazil Augusto Farfus végzett, aki 2009-ben WTCC futamot nyert itt, harmadikként Lucas Auert intették le, aki láthatóan csalódottan vette át a serlegét 1996 Forma 1-es világbajnokától, Damon Hill-től.

A vasárnapi verseny magyar idő szerint 14:30-kor kezdődik, amit az M4 sport sajnos csak felvételről ad le, hétfőre virradó éjjel fél 3-kor. Élőben a Sat1 és az ORF csatornákra számíthatunk (németül beszélők hatalmas előnyben 🙂 ), illetve a DTM Youtube csatornáján követhetitek figyelemmel az eseményeket (angol és német streammel, multicam verzióban, illetve versenyzői szemszögből).

A szombat verseny teljes végeredménye: 

null

null

Schneider Erika

Comments

comments