Fotó: fiawtcc.com
Ez is olyan sárgán indult, ahogyan tegnap végződött… Hugo Valente egyből a rajtrácson ragadt, Tom Chilton kicsit beleszállt csapattársába, Tom Coronelbe (amitől meglepő módon csak a sárga autó sérült, az viszont annál jobban, jött is vele vissza a boxba Coronel azonnal), és némi sárga zászlózás is volt mindezek okán…
Aztán a mezőny tovább ment. A Ladák egész hétvégén szenvedtek a kormányszervóval, de végig bírták az első versenyt. José María López meglépett a rajt után, csak a dobogó tetején láttuk viszont. Követni próbálta Ma Quing Hua, Sébastien Loeb és Mehdi Bennani.
Az ötödik helyen Tiago Monteiro vert tanyát. Ezt nyugodtan lehet szó szerint érteni, mert Yvan Muller a rajttól kezdve 10 körön keresztül próbált túljutni a portugálon, teljesen sikertelenül. Moneiro ezáltal maguk mögé gyűjtötte és feltartotta természetesen Gabriele Tarquinit és Michelisz Norbertet is.
Még hátrébb Chilton keveredett csatába a Ladákkal. A hatodik körben meg is előzte mindkettőt, farvizén elúszott Huff is Thompson mellett.
A legizgalmasabb csatát természetesen a helyi hős, Bennani vívta, nem mással, mint a saját főnökével, Loebbel… A dobogóért… Nem ígért semmi jót!
Nem tudom, az megvan-e, amikor Mehdi Bennani hatalmas vehemenciával végül is leszorítja és megelőzi munkaadóját, aki mellesleg kilencszeres világbajnok, és ekkor a Sébastien Loeb Racingnél a teljes box örömujjongásban tör ki? Félelmetes volt, meglepő, és némileg talán mulatságos is!
Sajnos szabálytalan is, mert Bennani levágta a lassítót utána, így vissza kellett engednie Loeböt maga elé. Még csak a kilencedik körben jártunk. Még öt volt arra, hogy az alkalmazott megmutassa a főnöknek, ki van otthon…
A következő fordulóban Muller végre sikerrel átverekedte magát Monteirón, Tarquinire hagyva az idegesítő feladatot: rést találni a portugál páncélján.
A Bennani-Loeb csata nem csitult egy másodpercre sem. Egy-egy jól sikerült mozdulat előtt / alatt / után, melynek majdnem seggbe- vagy falbapuszi lett az eredménye Bennanitól, a teljes SLR box rejtette fürkésző tekintetét nagy tenyerek mögé… Mi lesz, ha most Mehdi a falba tolja Sebet?? Gondolom ezzel Loeb azért tisztában volt valahol a lelke mélyén, amikor autót adott a marokkói alá…
Egyesült, nagy, felszabadult sóhaj szakadt ki mindenkiből, akinek Citroën márkájú autóhoz volt köze a boxutcában: a kockás zászló leintette őket, anélkül, hogy bárki is darabokban végezte volna a pálya mentén.
A versenyt az öt Ciroën nyerte López, Ma, Loeb, Bennani és Muller sorrendben. Mögöttük a gyári Hondák, elöl Monteiróval, Tarquinit Michelisz követte.
Az első verseny előzetes végeredménye.
Alig 15 perc a szerelési szünet, de Coronel autójával már fél órája kirakóznak a szerelők. Elmondása szerint Chilton tolta meg, a futómű sérült. A ROAL-nál varázslók dolgoznak, tudjuk ezt régóta, az utolsó pillanatra csak befejezik az autót, Coronel felállhat a rajtrácsra. Nem győz hálálkodni a belső kamerába…
Fordított a rajtrács, Yvan Muller áll az élen. Felvezető kör, piros lámpák, rajt… Muller elment elöl, mögötte Coronel, aki mögött meg nagy civakodás: benne van Michelisz, Chilton megint, de ott van mindenki más is. Monteiro Muller és Coronel között fordul, Tom meg is tolja hátulról, persze nem önszántából. Őt is tolják – csak az tudja, aki tolta, de a két piros-fekete autó közül valamelyik – és Tom Coronel ismét nem tud megtenni egy fél kört sem Marrakeshben: áll a falban, összetörve. Dühös, ami érthető…
A mezőny már fentebb jár, a hátsó visszafordítóban. D’Aste korán fékezett, Huff meg későn, és a Lada ezen a hétvégén a kormányszervó hiánya és fékproblémák miatt nem kifejezetten jól vezethető. D’Aste megúszta, de jött Kozlovszkij… Hogy ez a kormány volt-e, a fék-e, vagy csak a versenyző, azt innen nem lehetett megmondani, de Tarquini elrebeghetett egy hálaimát, mert az ifjú orosz úgy vágódott bele oldalról csapattársába, hogy a Honda éppen “lekéste” a becsapódást, pedig közöttük volt. Azt hiszem, ilyen nagy örömmel még semmit nem késett le a mezőny rangidőse soha életében! Az egyik Lada miszlikben, a másik úton a boxba: szerencsére épp a boxutca bejáratánál történt az esemény. Az első szektorban Coronel, a hátsóban az oroszok miatt áll be a színharmónia a lengetett zászlók és a kocsik között…
A roncsokat elviszik, a versenybíróság vizsgálódik, a mezőny tovagurul.
Gyorsan végeztek a takarítással (ez Marrakeshben egyre jobban megy!), zöld utat kaptak a fiúk és meglódultak…
Muller a rajt óta vezetett. A verseny végén egyetlen élményről tudott beszámolni, arról azonban annál intenzívebben: milyen az, ha egy kilencszeres világbajnok, aki sosem adja fel, 14 végtelenül hosszú körön át autózik a hátsó lökhárítódban, és egyetlen másodpercre sem enged… „Bármely kis hibámat könyörtelenül kihasználta volna” – jegyezte meg Yvan. Ez így is van. Loeb erről híres.
Volt néznivaló hátrébb is: López erőlködött azon, hogy átrágja magát a mezőnyön, ez abszolút nem volt olyan könnyű, mint általában, mivel két oldalt betonfalak voltak, előtte pedig Ma, Valente, Chilton. Mialatt López lefoglalta magát velük, Bennani is felzárkózott rájuk, és a sor végén haladó Valente-et igyekezett meggyőzni arról, hogy jobb lesz neki mögötte. Sajnos Hugo nem volt erről meggyőzhető, pedig tényleg jobb lett volna neki: többször is összeértek, kisodródtak, megpördültek, majdnem beleütköztek az előttük keresztbe csúszó Ma Citroënjébe, és a versenybíróság is vizsgálni kezdte az ügyet. Azonban a marokkói és a francia nem engedtek már többé a negyvennyolcból, és újra és újra az lett a vége, hogy összeértek, csúszkáltak, újrakezdték a játékot, és így tovább…
Közben Michelisz, D’Aste és Tarquini utolérte őket az utolsó körre… Bennani Citroënje már olyan viseltes volt, mintha egy egész idényt húzott volna le vele, és Norbi látta, tudta, hogy van értelme megpróbálni. Megpóbálta…
Elöl a kockás zászló leintette a Muller-Loeb párost, miközben a pálya másik felén Michelisz elment Bennaninak. Bár Mehdi sosem adja fel, pláne nem ezen a pályán, az autó végképp nem bírta tovább – D’Aste és Tarquini is ott hagyta. Az utolsó kanyarban D’Aste hibázott, a Honda el tudott menni mellette, így a már leintett két Citroën mögött Lopez, Chilton, Valente, Michelisz, Tarquini, D’Aste, Bennani, Thompson, John Filippi és Ma Quing Hua ért célba.
A végeredmény azonban nem ez, hiszen több ütközést is vizsgálnak a felügyelők. (Többek között azt, hogyan és miért került Michelisz elülső lökhárítója Coronel hátulsójába. A jó öreg Tom végtelenül dühös volt, de erről majd később.)
Valószínűleg ma már nem is fogjuk megtudni, hogy hogyan is végződtek a vizsgálódások.
Egyelőre annyit tudunk, hogy Tom Chilton utólag áthajtásos büntetést kapott az első futamon történtek miatt, és minden felelősséget vállalt azért, mert csapattársa első főtengelye eltörött.
Továbbá az is bizonyos, hogy idén nem a sárga a legszerencsésebb szín, amire versenyautót lehetett festeni a mezőnyben…
Íme a hajnalra megszületett végeredmények, bennük már a büntetésekkel:
Magyar Szilvia
Social Profiles