Fotó: TCR Official
Először is szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy egy véleménynyilvánító cikket olvashat alább. Emellett természetesen meg lehet tudni azt is, hogy ki és miért nyerte azt a hétvégét, amit Európa-kupának kereszteltek el a TCR-ben…
Fotó: Schneider Erika
Ha máshonnan nem tudnánk, hogy eltelt egy újabb év, abból biztosak lehetnénk benne, hogy augusztus végén ismét megjelentek a brutális versenykamionok és a csodaszép GT autók a Városligetben és a Hungaroringen, s megkezdődött immáron a harmadik Kamion Fesztivál.
Tovább
Fotó: TCR Official
Két norvég szurkoló összefogott, és megpróbálnak útjára indítani egy példátlan kezdeményezést. Céljuk, hogy megkönnyítsék egy régi barátjuk életét, aki nem mellesleg nagyszerű versenyző – csak éppen nem nyert az élet nagy lottójátékán gazdag szülőket vagy gyári lehetőséget. A versenyző Stian Paulsen, a történet és a kezdeményezés lényege pedig alább olvasható…
Tovább
Fotó: TCR Official
A szó szótári jelentése: következetesség, állhatatosság. Amit már nem tudom milyen régóta nem láttunk a stewardoktól autóversenyen.
Tovább
Fotó: TCR Official
A következő cikk nem azért készült, hogy azt elemezze, hogy ki volt a hibás a tömegbalesetért, mely a rajt pillanataiban következett be. A videófelvételekre, a szereplők elmondásaira támaszkodik, és referál mindazon károkra, amik a mezőny tagjait érték. Ilyen volt a TCR eddigi történetének legnagyobb rajtbalesete.
Tovább
Fotó: TCR Official
Ismét zajlik a Fan Award szavazás a TCR honlapján. Aki felmegy a főoldalra és ott lefelé görget, az hamarosan megtalálja a bannert, ami alatt szavazni lehet a hétvége hősére. Erre a hétvégére három embert jelöltek. Jean-Karl Vernay-t, amiért sérült bordával is tudott jó eredményt elérni, Jens Reno Møllert a dobogójáért, amit egy éjszakányi autószerelés után ért el, kis költségvetésű csapatával, illetve Giacomo Altoét, kiváló teljesítményéért. A jelölések aztán kikerülésük után keltettek némi ellenérzést a közösségi média felhasználóinak egy részében. Sokan – teszem hozzá joggal! – szívesen láttak volna mondjuk bizonyos magyar versenyző(ke)t a jelöltek között, természetesen általában hozzátéve, hogy a mostani jelöltek is érdemesek a jelölésre, csak mások is azok lettek volna. Utóbbi részével magam is egyetértek, ugyanakkor nekem egy speciális jelöltem lett volna. Valaki olyan, aki – bár nem magyar, nem nyerte meg egyik versenyt sem és még csak dobogóra sem állt – talán mindenki másnál jobban megérdemelte volna most, legalább a jelölést…
Erika kinézett a WEC-re…
Amikor az FIA 2016 őszén robbantotta a hírt, miszerint a WEC mezőnye először látogat Olaszországba, kétség sem férhetett hozzá, hogy közelebbről is meg kell ismerkednünk a hosszútávú versenysorozat főszereplőivel.
Tovább
Jó kérdés. Vajon hová is tartunk? Több mint 2 hónapja érlelődnek bennem ezek a gondolatok (korábbi megosztásukra nem lévén módom, mivel ezt a könyvet kellett nyomtatni és postázni). Vagy még régebb óta…
Tovább
Csaknem 24 órája ismét szégyellem magam, hogy magyar vagyok. Azért, ahogy a magyarok viselkednek. És ha én kimegyek a paddockba, vagy Franciaországba, vagy Angliába, és azt mondom: magyar vagyok, akkor engem lenéznek, megvetnek, élből utálnak, mert a 10 millió ……… hazájában élek. A …….. helyére be lehet helyettesíteni bármi aktuálisat: pl. foci edző, politikus, egészségügyi szakember, jelen esetben autóversenyző.
Tegnap kaptam egy barátomtól…
Aki a My Sweetest Victory-t olvasta, már éppen idejét érezte annak, hogy Alex Zanardi és Gianluca Gasparini ismét billentyűzetet ragadjanak és papírra vessék az egykori F-1-es pilóta néhol vicces, helyenként szomorú, időként felháborító, máskor szívmelengető történeteit. Végül is a My Sweetest Victory több mint 10 éves, és azóta igen sok minden történt a túraautózás egyik legismertebb figurájával – csakhogy nem feltétlenül a túraautózásban!
Tovább
Social Profiles