Fotó: Paulo Maria / DPPI, FIA WTCR
A 2020-as szezon utolsó napja virradt ránk vasárnap reggel a MotorLand Aragón versenypályán. Minden fényárban úszott, a ködnek már az emléke sem volt meg, de a pálya nedves volt. Többen is felemás gumikat választottak, köztük a két hondás argentin, Esteban Guerrieri és Nestor Girolami is. Előbbinek nagyon nehéz dolga volt a rajtrács végéről indulva, ha még életben akarta a tartani bajnoki esélyeit.
Az első versenyt Santiago Urrutia kezdhette az élről, és mindenki más a szombaton kiharcolt pozíciójába állhatott fel, mert csodával határos módon a tegnapi időmérő eredményét nem variálták szét a versenybíróságon. Az első kör végén azonban már a 3. kockából induló Girolami vezetett, Guerrieri pedig egy hihetetlen rajttal a 7. helyen haladva kezdhette meg a második kört. Michelisz Norbert nehezen indult a mezőny után a rajtrácsról, de aztán lassan felzárkózott, sajnos azonban az első versenyen nem sikerült pontot szereznie.
Guerrierinek viszont sikerült a csoda: a 3. körben már Nathanael Berthont előzte a 2. helyért. Innentől kezdve legfeljebb azon lehetett izgulni az élen haladókat nézve, hogy Girolami mikor kezd el lassítani, hogy elfogyjon az eddigre kiépített majdnem 7 másodperces előnye, és át tudja adni a vezető helyet honfitársának.
Hátrébb zajlott az élet. Az ötödik körben Luca Filippi forgatta ki Thed Björköt, majd letette az Alfát a box előtt. Björk több helyet visszaesett mielőtt folytatni tudta a versenyt. Az olaszt később öt rajthelyes büntetéssel (és három feketeponttal) sújtották a produkcióért. A második versenyen ezért indult a rajtrács végéről.
A hatodik körre Urrutia már a 9. helyig csúszott vissza, Gilles Magnus is megelőzte Berthont, megkaparintva csapattársától a dobogó harmadik fokát. A nyolcadik körben Urrutia jót csatázott Vernay-jal, Girolami meg kezdhetett gondolkodni, hogyan veszítsen el 7 másodpercet két kör alatt. Tiago Monteiro viszont nem gondolkodott rajta, egyszerűen csak elvesztette az egyik kerekét. Szerencsére már az utolsó előtti körben jártunk, így nem küldték be a biztonsági autót. Ez azt is jelentette, hogy Girolami gyakorlatilag megállt a pályán, hogy Guerrieri elmehessen mellette. Nyilvánvaló volt, hogy mi történt, de ez előre meg is volt beszélve. A győzelemért járó pontok így Guerrierit illették, és továbbra is versenyben volt a bajnoki címért.
Magnus állhatott fel a dobogó harmadik fokára, mögöttük a befutó: Berthon, Mikel Azcona, Yann Ehrlacher, Yvan Muller, Jean-Karl Vernay, Santiago Urrutia, Tassi Attila, Thed Björk, Tom Coronel, Luca Engstler, Aurélien Comte és Gabriele Tarquini a pontzónában. Michelisz, Boldizs Bence, Mitchell Cheah és José Manuel Sapag futottak még be a pontzónán kívül. A bajnokság két fő esélyese Ehrlacher és Guerrieri maradt.
A versenybíróság az eredményt jóváhagyta.
A második versenyen Yvan Muller – Michelisz Norbert első sor volt, ami egyrészt kedvezett Ehrlacher-nek, ha olyasmire kerülne sor Lynk&Co változatban, mint az imént a két Honda között, másrészről Michelisznek is jobb lehetőséget nyújtott egy szép eredményre.
A rajt viszonylag sima volt, mindenki elhagyta a rajtrácsot, de Magnus beférkőzött Muller és Michelisz közé. Vernay negyedikként, Azcona ötödikként fordult. A középmezőnyben azonban lejátszódott egy baleset és Guerrieri karrierjének egy éven belül a második drámája is egyúttal. Boldizs Bence, Tassi Attila és Santiago Urrutia lökdösődtek, miközben szorosan mögöttük haladt Guerrieri. Az ifjúság végül oda lyukadt ki, hogy mind nagyot fékeztek, de Boldizsnak nem volt egyensúlya a lökdösődés miatt, és Guerrierinek esélye sem volt kikerülni: a Honda eleje a Cupra hátulján zúzódott darabokra. Az anyagi kár nem volt jelentős, de egyik versenyző sem tudott továbbmenni. Ez egyben azt is jelentette, hogy Esteban egy éven belül kétszer vesztette el a bajnoki címért vívott csatát, mindkétszer önhibáján kívül. (A versenybíróság végül Boldizs Bencét tette felelőssé az ütközésért, de igazából nyilvánvalóan része volt benne mindenkinek, aki arra járt.)
Biztonsági autó nélkül megúsztuk a helyzetet, s folytatódhatott a verseny. Mialatt egy kicsit mindannyian szomorúak voltunk amiatt, hogy ennek így kellett eldőlnie, egy bizonyos Comte mosolyt varázsolt jónéhányunk arcára. Történt ugyanis, hogy a második körben a hatodik helyért heves csata folyt Girolami, Urrutia, Björk, Tarquini, Berthon és Tassi között, a Vukovic Renault-ja mögöttük várta türelmetlenül, hogy előrébb juthasson. Ez azért nem volt egyszerű, mert nevezett versenyzők akár ketten-hárman is egymás mellett autóztak kanyarokon keresztül, teljes mértékig kihasználva a pálya szélességét, mialatt rendkívüli módon egymással voltak elfoglalva. Aztán eljött a pillanat, amikor a kis francia a lóerők hiányát nagyszerű helyzetfelismerő-képességgel pótolta: az egész civakodó boly a külső ívre sodródott, Comte lassított, a belsőre kormányozta az autót, és mindannyiukat ott hagyta, hadd üssék-verjék egymást tovább. A jelenet minden bizonnyal nagy eséllyel indulna az év előzése címért.
Nem sokáig mosolyoghatott Aurélien a bajsza alatt, mivelhogy Berthon és Urrutia utolérték, és a nyakán kezdtek lökdösődni. Az Audi meglökte a Lynk&Co-t, ami meg a Renault-ba csapódott bele, szóval a fekete autóval kicsit megfordult a világ, és amikor a pörgés után egyenesbe jött, Berthon is nekiment. Nat a pálya szélén maradt, Urrutia kapott egy fekete fehér zászlót a lökdösődésért (amin fel is háborodott), Comte meg a sérült autóval a 13. helyen döcöghetett tovább.
Coronel a boxa elé hajtott defekt miatt, Urrutia is követte, mert valami nem volt jól az autóval (ennyi lökdösődés után nem csoda), Sapagot meg a korlát mögé tolták a pályamunkások… Biztonsági autó még mindig nem volt, arra a 8. körig kellett várni, amikor Girolami motorja felrobbant. A Hondák egész idényben ezzel küszködtek, sajnos az utolsó futamra is jutott belőle. A Safety Car két kört volt a mezőny előtt, mely két kört hozzáadták a versenytávhoz. Muller, Vernay, Magnus, Azcona, Michelisz volt a sorrend az élmezőnyben, amikor beálltak Bruno Correia sárga autója mögé.
A biztonsági autó távozta után, az utolsó körben Azcona még megelőzte Magnust, így a két héttel ez előtti győzelem mellé gyűjtött egy dobogót is a Zengő Motorsportnak és magának.
A második befutója: Muller, Vernay, Azcona, Magnus, Michelisz, Ehrlacher, Björk, Tassi, Filippi, Monteiro, Engstler, Comte, Cheah, Kismarty-Lechner és a kerékcseréje után egy kör hátrányban visszatérő Coronel. Mivel mindössze tizenöten értek célba, így egyben mindannyian pontszerző helyen is. A versenybíróság Boldizs Bencének és Nathanael Berthonnak 30-30 mp időbüntetést adott (3-3 feketeponttal), mely büntetés teljesen értelmét veszíti akkor, ha adott versenyző nem ér célba, márpedig egyikük sem futott be.
A francia himnusz ugyan hivatalosan a nagybácsinak szólt, mégis az unokaöcs hallgatta könnyes szemmel. A 2020-as WTCR bajnoki cím Yann Ehrlacher-t illette meg, akárcsak a csapatot a csapatbajnoki cím. Az ifjú francia ezzel a túraautó világkupák és –bajnokságok legfiatalabb győztese. Még soha senki nem nyert 30 éves kora előtt a sorozatban vagy jogelődeiben.
Nyitva volt viszont még a második hely sorsa, mely Yvan Muller, Jean-Karl Vernay és Esteban Guerrieri között dőlhetett el az utolsó futamon. A WTCR Trophy kiírását már megnyerte Vernay, az újoncok kiírását pedig Magnus, tehát a második helyen kívül már semmi tétje nem volt az utolsó versenynek.
Sajnos pont úgy is nézett ki, mint egy verseny, aminek semmi tétje nincsen: levezető sétakocsikázásnak. Csak Guerrieri volt nagyon feszült még mindig, ami teljes mértékig érthető is volt. Girolami és Sapag nem tudott elindulni, túlságosan sokáig tartott volna megjavítani az autót, illetve az idény utolsó, tét nélküli versenyére nem volt értelme berakni egy új motort a Hondába. Comte a rajtrács végén árválkodott, mert a csapat kikérte az autót a Parc Ferméből, hogy meg tudják javítani, de sajnos nem lett sokkal jobb, mint a második futam végén volt.
Az élről Urrutia rajtolhatott, mellőle Ehrlacher, mögülük Berthon, Björk, Vernay és Azcona. Urrutia jól kapta el a rajtot, elnyúlott a többiektől és legközelebb a dobogón látták viszont. A versenynek két nagyszerű momentuma volt, ami az előzéseket illeti: Vernay a második körben ment el Berthonnak. A hatodik körben Muller bemutatta, hogy helyzetfelismerő-képességnek ő sincs híján: az egymással csatázó Azcona-Björk páros mellett látta meg a nyitva hagyott kaput. Ezzel a mozdulattal mindössze egyetlen ponttal megelőzte Vernay-t az összetettben, és végül ő végzett a második helyen.
A verseny legfontosabb része mégis azoknak a pillanatoknak a gyűjteménye, melyekben Guerrieri kívülről kerülte meg azt a gumibálát, mely pontosan azért volt ott, hogy belülről kerüljék meg a versenyzők. A 8. körben kapott figyelmeztetést a track limit sértegetéséért, a 10. körben pedig vizsgálat alá vonták az esetet. A futam leintéséig nem született döntés. Később a versenybíróság az áthajtásos büntetést helyettesítő 30 mp-es időbüntetéssel sújtotta az eredetileg a 10. helyen befutó Guerrierit, aki így az utolsó versenyen is pont nélkül maradt. Ebből következően végül az összetett negyedik helyén zárt Ehrlacher, Muller és Vernay mögött.
Az utolsó verseny befutója: Urrutia, Ehrlacher, Vernay, Muller, Azcona, Björk, Michelisz, Berthon, Magnus, Guerrieri, Tassi, Monteiro, Filippi, Tarquini, Engstler, Coronel, Boldizs, Comte és Kismarty-Lechner. Esteban Guerrierin kívül mást nem büntettek meg, ezzel az argentin a 18. helyre esett vissza.
A bajnokság első három helyén tehát csupa francia versenyző végzett: Ehrlacher, Muller és Vernay. A Trophy kiírásban Vernay győzött Magnus és Berthon előtt. A csapatok versenyét a Cyan Racing (Muller-Ehrlacher páros) nyerte a Münnich Motorsport argentin duója és saját másik párosuk (Björk-Urrutia) előtt. A Rookie kupa Gilles Magnusé lett, megelőzve Luca Engstlert és Boldizs Bencét.
Az utolsó forduló hivatalos dokumentumai és eredményei innen letölthetőek.
A bajnokság összes kiírásának teljes végeredménye itt elérhető.
Magyar Szilvia
Social Profiles