Bár alaposan késésben volt a program, a WestCoast Racingnek még így is (hogy nem csak a szerelési szünetet használták ki) szinte emberfeletti erőfeszítéseket kellett tenni, hogy végezzenek Gianni Morbidelli és Alain Menu autójával is. Utóbbi csak a boxutcából mehetett a mezőny után, de nem volt hiába!
Dusan Borkovic autója viszont nem volt megjavítható a második rajtig, így sajnos a szerb nem is tudott nekivágni a futamnak. Fékproblémák miatt a Bamboo Lukoil autói közül James Nashé is a boxban maradt, Afanaszjev pedig csak a felvezető kört tette meg. Egyedül Pepe Oriola ment végig a versenyen.
Továbbá hiábavalónak bizonyultak Morbidelli szerelőcsapatának erőfeszítései is, az olasz egy kör után feladni kényszerült a versenyt.
Tassi Attila az élről rajtolt ugyan, ám helyét nem tudta megtartani, mert Jordi Gené és Mikhail Gracsev is eljöttek a rajtnál. A verseny kevésbé volt eseménydús és drámai, mint a pár órával korábban futott, erről talán csak Jordi Genének lenne eltérő a véleménye. Egyelőre azonban a katalán vezetett Gracsev, Tassi, Mato Homola, Stefano Comini, Pepe Oriola, Jean-Karl Vernay és Davit Kajaia előtt.
Az izgalmas részt Pepe Oriola, Comini és Vernay mutatta be jórészt, mivel igen sok munkát adtak egymásnak. Előbb azonban még elmentek mindannyian Tassi mellett, aki szélesen fordult az egyik kanyarban.
Az élen Gracsev a negyedik körben került szép előzéssel Gené elé, de ekkor még nem sejtettük, hogy alig másfél körön belül gyakorlatilag a fél mezőny lehagyja majd a katalánt. A műszaki probléma a 6. körre nyilvánvaló lett, ám bővebb kifejtésére (ti. hogy mi is romlott el az autón, amiért Gené később végigszenvedte a verseny második felét) a versenyző és a csapat sem volt kapható a futam után.
A Leopárd Racing két autója egymás ellen harcolt egy ideje, végül Comini került ki győztesen. A 11. körben a svájci nagy csata végén tette túl magát Oriolán, az utolsó fordulóban ez Vernay-nak is sikerült.
A B3 számára gyógyír lehet, hogy Mato Homola onnantól, hogy Genét megelőzte a második helyért gyakorlatilag hibátlanul ment végig Gracsev mögött és felállhatott a dobogóra. Comini szerezte meg a harmadik lépcsőfokot, mögöttük Vernay, Pepe Oriola, Gené, Tassi, Kajaia, Jordi Oriola, és a 10. helyen Alain Menu futott be.
Bár nyilvánvalóan professzor Vaillant nem így képzelte a nagy-nagy visszatérést, s némi szerencsével sokkal jobban is járhatott volna, sajnos ezzel az egyszem ponttal kellett beérnie, és a körülményeket figyelembe véve még ennek is örülnie kellett.
Sokan, nagyon sokan nem a legjobb emlékként fogják őrizni az imolai egynapos TCR-t pályafutásuk versenyei között, azonban az bizonyos, hogy Mikhail Gracsev, Davit Kajaia és Mato Homola soha nem felejti majd el, hogy itt érték el addigi nemzetközi pályájuk legjobb eredményét. Talán ezért is van az, hogy mindhármuk csapatánál az a felemás helyzet állt elő, hogy egyik szemük sírt, a másik meg nevetett.
A hétvége teljes eredménylistája letölthető innen.
Fotó és szöveg: Magyar Szilvia
Social Profiles