Avagy „privát univerzum” 2.0.
Éppen egy hete került elő a számítógépemből a történet arról, hogyan élte meg 70.000 magyar élete leghosszabb visszaszámlálását. Mivel akkor Alain Menu nagyjából 4 körön keresztül tudta tartani a lépést Michelisszel, az a visszaszámlálás csak 10-ről indult. A végére mindenki tudta: nekünk, magyaroknak létezik egy privát univerzum a WTCC-ben, mely a Hungaroringet, a Zengő Motorsportot és Michelisz Norbertet foglalja magában.
A továbbfejlesztett verziót ma mutatta be a csapat, a kevésbé jó idő ellenére legalább ugyanakkora sikerrel, mint akkor, 3 évvel ez előtt.
Az elején kezdve a történetet: emlékszünk még szombatról Hugo Valente és John Filippi öt rajthelyes büntetésére, melyet a szabadedzésen sárga zászló figyelmen kívül hagyásáért kaptak. Valente keserű csalódásként élte meg, hogy így elveszítette csodálatosan kiharcolt második helyét. Tündérmesébe illő módon még aznap késő este sztornózták mindkettejük büntetését: az utólagos indoklás szerint nem volt a köridőkből egyértelműen megállapítható, hogy a versenyző valóban szándékosan hagyta figyelmen kívül a sárga zászlót.
Valente tehát visszakapta a második rajthelyét mint egész eddigi pályafutása legjobb eredményét.
Lógott az eső lába. Egész vasárnap. Majd közeledett a rajt pillanata „és elkezdett az eső cseperészni…” Hogy befejezzem József Attilát: „De mintha mindegy volna: el is állt”. Pusztán arra volt jó, hogy némileg összepacsálja a pályát és jól ráijesszen a versenyzőkre és a csapatokra. Nem is sikerült egyetlen kivezető körrel felállni a rajtrácsra, sokáig próbálgatták a pályát, de ami víz rajta maradt nem volt igazán gumicserére méltó.
Nos, a pálya adottságaiból kifolyólag némi kavarodás történt az első rajtnál. Általában ugyanis a rajtkockákat a célvonal mögé festik. Nem elég, hogy a Hungaroringen kerültek rajtkockák a célvonal elé is, a WTCC-ben nem az első, hanem a harmadik kockában van a pole. Sajnos a felvezető kör után Yvan Muller nem talált vissza a pole-ba, viszont jó érzékkel megtalálta a valódi első rajtkockát. Valente gyanútlanul követte a másodikba, ellenben Sébastien Loeb emlékezett rá, hogy 4. rajthelye ellenére a hatodik kockába kell állnia. Oda is állt. José María López a szokásos piros jelzését kereste a rajtrácson, így aztán eltévedt a Valente és Loeb között kialakult üres térben… A szervezők elküldték a fiúkat még egy felvezető körre, és végre rajtolhatott az első verseny.
Később a versenyzők némileg tréfásan össze is vesztek a sajtótájékoztatón azon, hogy kinek a hibája volt az extra formációs kör. Mullert kérdezték első ízben még a két verseny között: mi történt. Mire Yvan: „Nem tudom!” Miután ezt a sajtótájékoztatón is elsütötték, és végigkérdezték az elölről rajtolókat, Coronel természetesen azzal jött, hogy honnan tudná ő azt. Csak annyit látott, hogy Loeb megállt, és ő is megállt a saját helyén. Aztán ott elöl volt egy lyuk. Pechito azzal védekezett, hogy a megszokott piros jelet kereste, de nem látta, Muller pedig természetesen nem tudott semmit az egészről.
Egészen pontosan az történt, hogy Loeb, profi versenyzőhöz méltón nem tévedt el a rajtrácson.. A versenyfelügyelők Mullert később beszélgetésre invitálták, ahol megrótták.
Amilyen kacifántosra és hosszúra sikeredett a felvezető kör, olyan egyszerű és unalmas volt maga a verseny, melynek nagyjából a végeredménye ki is alakult egyből a rajt után. López lerajtolta Valente-et, majd kanyarokon keresztül egymás mellett haladtak Mullerrel. Végül Pechito került ki győztesen és az élen haladva.
A második körben Tom Chilton megelőzte Micheliszt, bemutatva ezzel talán a futam egyetlen előzését, és ennyi volt.
Sajnos az a tény, hogy a két futam között most már Európában is csak 15 perces szerelési szüneteket engedélyeznek, végleg arra kényszeríti a versenyzőket, hogy mindennel a legmesszebbmenőkig spóroljanak, és ha csak lehet egészben óvják meg autóikat a második versenyre. Ebből persze az következik, hogy amellett, hogy a Hungaroringen nehéz előzni, még inkább hímestojás-versennyé alakul a futam.
Gabriele Tarquinit utólag kizárták a versenyből (bár ezzel csak egy 11. helyet veszített, pontokat nem), mert a parc fermé szabályait megszegve a szerelői megmérték a guminyomást, mielőtt még hozzákezdhettek volna ahhoz, hogy felkészítsék az autót a második versenyre.
A második nekifutásra legalább Rob Huffra számítottunk, aki sosem hitt a Hungaroring legendájában: ti. abban, hogy lehetetlen előzni. Sajnos Huffy ezt most nem tudta prezentálni, mivel rögtön az első kanyarban bevégezte a versenyt.
James Thompson szombat este jelentette be, hogy fogfájás miatt visszalép, Mikhail Kozlovszkij már az első versenyt is a boxban fejezte be, a másodikról nem is beszélve, Huff pedig orosz rulettet játszott a Citroënekkel. Meglepő módon nem az oroszok, hanem a franciák építenek olyan autókat már a kezetektől, hogy „bárhogy is próbálod, mindig tank jön ki belőle”, ellenben az oroszoké újabban egy nagyobb széllökésre szétesik. Szóval a négy Citroën elrobogott, Huffnak meg maradt a kirakós.
„Sajnálom a futamot, de ez az autóverseny: túl sokan voltunk ugyanabban a kanyarban, az egyik Citroën meglökött és rögtön eltörött a felfüggesztés, nem tudtam tovább menni – Sem Rob sem a felügyelők nem okoltak senkit, vélhetően versenybalesetnek bélyegezve az esetet, ám a visszajátszásból tudjuk, hogy Ma Quing Hua vitte végül táncba a Vestát. – Remélem lesz még szerencsés szín a sárga!” – tette hozzá Rob.
Mialatt hátul a fehér autók a sárgát gyepálták, Michelisznek elöl kissé meggyűlt a baja a két Tommal, mert Coronel és Chilton is igényt tartott volna az első helyre. Csakhogy Norbi azt nem adta. Most már, a szerencsével szerzett fordított pole után a vezetés soha többet nem eladó a Hungaroringren! A tömeg már kellően felhangolódott Ficza Ferenc hazai győzelmén az ETCC-ben, és újra kezdődött a visszaszámlálás.
Nem kérdés: Coronelt leköti Chilton, nem tud menni Norbival. Michelisz Norbert úgy ismeri ezt a pályát, hogy éjjel kettőkor, csukott szemmel, hátramenetben is hibátlan köröket tudna rajta autózni, így ha a Honda kibírja, haza tudja hozni a győzelmet.
Évekkel ez előtt Norbi négy másodpercre tudott elszakadni a végére Menutől. Most folyamatosan nő az előny…
Életünk leghosszabb versenyét nézzük éppen, újra, most piros-feketében, de az érzés ugyanaz: hazaér-e? Fogynak a körök… Utoljára három éve fogytak ilyen lassan. Lassított felvételt nézünk, melyen a motorhangot is elnyomja a szurkolók zaja. Még öt kör, még négy, még három…
Végre kockás zászló!
Hangrobbanás!
7 másodperc!
Mariani úr érkezik gratulálni. A dobogó tetejére is hosszú az út, de végül a két Tom között Michelisz Norbert két trófeát vesz át: egyet az összetett első helyéért, egyet pedig a Yokohama Trophy győzelméért.
Ajándék ez. A szurkolóknak, a csapatnak, a WTCC-nek, és magának Norbinak is. Itthon, a mi kis privát univerzumunkban.
Ezzel a Zengő Motorsport a negyedik győzelmét ünnepelhette a WTCC-ben és a másodikat hazai pályán, valamint Michelisz átvette a vezetést aYokohama Trophy összetett pontversenyében.
Magyar Szilvia
Social Profiles