- Új színek, új szponzorok, új versenyzők
Hallottam egy történetet a minap. Egy történetet a kitartásról, a soha-fel-nem-adom hozzáállásról és arról, hogy milyen apróságokon múlhat egy-egy nagy dolog. A történetet Zengő Zoltán mesélte el nekem, a Paul Ricardon, a garázsuk háta mögött.
És aztán szépen megkért, hogy bizonyos részleteket hanyagoljak, amikor közzéteszem azt. Mivel pedig mindig is jó kapcsolatban voltunk, kérésének megfelelően valóban hanyagolom azokat a részeket, amikről azt kérte.
Annak, hogy nem megyek bele mélyen a részetekbe további oka is van. Mégpedig az, hogy a teljes történet valahogy úgy fest, mint egy sokismeretlenes egyenletrendszer, amiben legalább két változó a Zengő Motorsport és legalább kétszer kellene deriválni az egészet, hogy megoldásra is jussunk. Tehát minden bizonnyal a kedves olvasó velem együtt elveszítené a fonalat már az első deriválás előtt.
Szóval az úgy kezdődött, hogy a csapat nem Norbi utódát kereste a télen, hiszen egy 32 éves embernek utódát keresni kissé még korai lenne. Feltörekvő, tehetséges, fiatal versenyzőket keresett. Ezért is mentek vissza a Zengő alapszíneihez, amik nem egy szponzorhoz kötődnek, hanem eleve a csapat színei voltak régen: a zöld, a kék és a fehér. Ezekből valamiért persze leginkább a zöldet látjuk, azt is eltéveszthetetlenül modern formában.
Amikor kezdett formálódni, hogy ki lesz a versenyzőjük, akkor már az is tiszta sor volt, hogy a 2015-ös motor specifikált változatával fognak menni 2016-ban is. Csakhogy jött a történetbe két csavar: az egyik, hogy felmerült, hogy indítani tudnának egy másik versenyzőt is. A másik pedig, hogy jött Francois Riberio és felajánlotta a promóter anyagi támogatását, ha egy protezsáltját ülteti a csapat az egyik autóba. Ezt a lehetőséget Zengő Zoltán udvariasan elutasította, mondván, hogy a magyar versenyzők támogatását érzi céljának, ezért, amíg lehetséges, addig nem szeretné külföldieknek kiadni az autót.
Mivel kellett egy másik autó a második versenyzőnek, így arra esett a választásuk, hogy a Proteam és a NIKA használaton kívüli autói közül a NIKA autóját veszi meg a csapat. Jó választás volt, hiszen csak öt verseny volt a kocsiban, a svédek pedig vigyáztak rá.
Igen ám, csakhogy motort kellett volna rendelni az autóba. De mire eldőlt, hogy hány és milyen motorra lenne szükségük, kissé késésben voltak, mivel december közepéig kellett volna leadni a rendelést a Mugen felé, és valamikor március közepén sikerült ez.
Nagy Norbert ETCC-s SEAT-jával semmi gond nem volt, a csapat rendesen összerakta azt az idénynyitóra, Norbert villogott is vele a pályán, olyannyira, hogy minden versenyzőtársa elismerően nyilatkozott róla, s még a győztesek is azt mondták a sajtótájékoztatón: “Le a kalappal, mert ez teljesítmény volt egy tavalyi SEAT-tal!”.
- A tavalyi SEAT, amivel idén harmadik helyet szerzett Nagy Norbert az ETCC nyitó hétvégén
Sajnos a WTCC-s autókkal nem volt ekkora szerencséje a csapatnak. Bár Zengő Zoli személyesen latba vetett mindent, körbetelefonálta gyakorlatilag az egész világot, és körbeautózta Európát (fel Svédországig és vissza Dél-Franciaországba!), hogy motort kerítsen az amúgy tökéletesen felkészített autókba, sajnos csak olyan feltételekkel sikerült volna, melyeket józan ésszel egyetlen csapatvezető sem vállal be. Így esett, hogy csak egyik autójukba került motor, amivel Ficza Ferenc részt vehetett az időmérő és szabadedzéseken, de csak bizonyos fordulatszám alatt használhatta azt, az időmérő után pedig vissza kellett adniuk.
Zoli így is nagyon boldog volt, hogy legalább néhány kört meg tudtak tenni a pályán, Feriről nem is beszélve, aki szó szerint örömkönnyekben tört ki első, a nagyok között töltött időmérő edzése végén.
Hogy ez után mi lesz? Zoli elmondása szerint a csapat mindent megtesz azért, hogy a lehető leghamarabb állandó, saját motor kerüljön az autókba. Ficza autójába – ha nem is a Slovakia Ringre, de – a Hungaroringre megoldják a dolgot, és Nagy Dániel is mihamarabb megkapja a motorját, hogy a zöld autók gond nélkül száguldhassanak a versenyeken is.
Bár a történet részleteit örökre balladai homály fedi majd, az a két emberfeletti hét, melyet a csapat és Zengő Zoltán azzal töltött, hogy autót állíthasson a rajtrácsra a Paul Ricardon, nem fog feledésbe merülni. Legalábbis a csapattagok még unokáiknak is ezt fogják mesélni: “Tudod, kisunokám, aztán Zoli bácsi bevágódott az autóba, és meg sem állt Svédországig…”
Fotó és szöveg: Magyar Szilvia
Social Profiles