A világ legértékesebb órája

safe_image

Fotó: FIAWTCC.COM

Nincs platinából vagy aranyból. Nem ezt az egyet gyártották belőle az egész világon. Még csak nem is Ficza Ferenc az első és egyetlen WTCC versenyző, akinek van belőle egy. De ami mégis a világ legértékesebb órájává teszi – legalábbis egy maroknyi magyar szemében mindenképpen – a tény, amiért Feri ezt az órát kapta. A TAG Heuer “Don’t crack under pressure” díja annak a versenyzőnek jár minden hétvége végén, aki a legjobb versenykört futotta. Rob Huffnak és José María Lópeznek kettő van belőle, mindenki más már egytől is boldog…

Feri ezt a kört nem egy világbajnok autóval, gyári támogatással, technikás, utcai pályán érte el, hanem egy tavalyi specifikációjú, privát zengős Hondával, Moszkvában, ahol bőven volt helye mindenkinek kihasználni a motorerőben rejlő különbségeket.

A futam vége felé jártunk, s ha netán valaki elbambult volna: Martin Haven kiabálása, miszerint Ficza mekkora lila kört futott biztosan felébresztett mindenkit. Felébresztette Yvan Mullert is, amikor a zöld Honda támadni kezdte… Aztán láttuk, amint Zengő Zoltán deréktól felfelé kilóg a boxutca falán, integet, hajtja Ferit…

Vila Realban látom őket legközelebb. A boxok mögött találkozunk és én Feri bal csuklóját bámulom (de egyelőre nem látok el odáig)…

– Nem, ez nem az az óra – mondja.

– Igen, most már én is látom. Mesélj arról a körről! Hogyan csináltad?

– Igazából nem tudnám megmondani. Moszkvában – az időmérőn kívül – minden összejött. Nagyon-nagyon jó beállítást sikerült találni a kocsira. Hihetetlen, tényleg nem tudok rá mit mondani. Csak egy álmom volt az, hogy valaha tudjak majd menni az élmezőnnyel. De az, hogy leggyorsabb kör?! Arra még álmomban sem gondoltam…

– És aztán Yvan Mullerrel élesben csatáztál és megelőzted! Döbbenet. Nagyon jó volt a beállítás…

– Meg azt hiszem nekem is jó napom volt. Igazság szerint nem is egy kör volt, hanem kettő, vagy talán három is, aminél senki nem ment jobbat.

Bár beszélgetünk még egy darabig, de mindig ugyanoda térünk vissza: maga sem hiszi – még két hét után sem –, hogy volt néhány perc az univerzumban, amikor minden, de igazán minden ennyire összeállt.

Nos, Feri, kívánunk még sok-sok ilyen percet! Most már órád is van hozzá…

Magyar Szilvia

Comments

comments