- Szürke-piros overálban, először dobogón…
Kicsit tréfásan, de félig talán komolyan is lehetne mondani, hogy van egy versenyzőnk, aki annyira fontos volt a világ egyik legnagyobb autógyárának, a Hondának, hogy “lealkudhatott” egy szponzort egyik gyári autójukról. Persze a képzettársítás kicsit talán morbid, és Michelisz Norbert sem tudja pontosan, hogy mi történt, de a színösszeállítás az ő autóján kicsit más lett idén, mint csapattársaién.
Az egész még az időmérős sajtótájékoztatón kezdődött, amikor feltettem Norbink a kérdést, hogy tudja-e miért különböző színűek az autók.
A válasz az volt, hogy a csapat döntött így, bár magyarként a piros-fehér-zöld talán jobban állna, de ő elégedett a szürkével is, mivel elég agresszív szín így is. Huff kezdte húzni aztán, mondván: „Meg ez jól megy a kék szeméhez!” „Ja, vagy az ősz hajamhoz, mi?” – vágott vissza Norbi, lévén egyik sincs neki (márhogy sem kék szeme, sem ősz haja).
Később négyszemközt is visszatértünk a témára, amellett, hogy kérdeztem arról is, hogy megy a beilleszkedés az új csapatba (láthatóan elég jól).
– Nem tudom, hogy te erről mennyire beszélhetsz, mennyire van rá jogosultságod, de úgy vettem észre, hogy te nem felalkudtál egy szponzort egy gyári autóra, hanem le.
– Lehetséges! (nevet) Nem mondanám. Nagyon sokáig volt rá lehetőség, hogy a MOL támogatása megmaradjon. Ezt igazából én nagyon szerettem volna, mert marha jó érzés volt! Magyarként egy ilyen rugalmas, alapvetően jó megítélésű, európai méretű vállalattal együtt dolgozni. Egy kicsit így megmaradhatott volna a magyar kapcsolat, de sajnos nem jöhetett létre ez az együttműködés. Van más olajszponzor az autón és nem volt könnyű a helyzet. Igazából nem volt ráhatásom. Nyilván igyekeztem, nagyon jól esett, hogy a MOL-nál is sokat tettek az ügyért, de sajnos nem sikerült. A megállapodás a Castrol és a Honda között nem változott tavalyról idénre, és elképzelhető, hogy egy brit és egy portugál versenyző marketing értéke a Castrol számára világméretekben nagyobb, mint Magyarországon. Talán ezért született ez a döntés, de őszintén megmondom, hogy nem tudom a pontos okát.
– Hogy megy a beilleszkedés az új csapatba? Függetlenül attól, hogy a gyakorlatilag egy ugyanolyan autót vezetsz, ez azért mégsem a Zengő Motorsport.
– Ez a beilleszkedési folyamat még mindig zajlik. Ezt a rengeteg évet, amit az Zengő Motrorsportnál töltöttem, ezt nem lehet néhány hét vagy néhány hónap alatt teljesen magam mögött hagyni, és nyilván amíg kialakul egy ilyen viszony a gyári csapatnál, ahhoz idő kell. Mindenki mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a lehető leggyorsabban menjen, így biztos vagyok benne, hogy ez csak idő kérdése, amíg itt is olyan otthonosan mozgok, ahogy a Zengő Motorsportnál.
– Mennyiben más az autó?
– Változott a motor, változott az első felfüggesztés és változott a karosszéria. Összességében mindegyik előrelépést kicsinek mondanám, de az együttes hatás azt eredményezi, hogy sokkal jobban illeszkedünk a körülményekhez és összességében gyorsabbak vagyunk. Nem másodperces előrelépésekről beszélünk, hanem apró előrelépésekről. És nyilván most sem szabad elfelejteni, hogy ott volt a súlykülönbség nálunk. Szóval hasonló súlyballaszt mellett még mindig a Citroën lesz a legerősebb a mezőnyben.
Szóval a kissé felemásnak tűnő zokni oka megfejtetlen maradt, egy valamire azonban nyilván jó (jobb nem is lehetne): messziről ki lehet szúrni, hogy melyik Norbi Hondája. Szóval mostantól nem piros-fekete a szeretet színe a Hungaroringen, hanem piros-szürke…
Szöveg és fotó: Magyar Szilvia
Social Profiles