Családias díjátadó…
A WTCC-ben nem szokás végigjátszani a himnuszt. Nem tudjuk miért, igazán szokás lehetett volna az elejétől, hiszen csak a kazakok nemzeti éneke tart másfél óráig, a többit meg kibírjuk, ugye, de a tegnap esti díjkiosztóig nem hallgathattunk végig himnuszt egyszer sem.
Azt mondják, a magyarok a legjobb szurkolók. Ezt én még a jégkorongos időkből tudom, amikor a válogatott nagy tornáin – bármi lett is az eredmény – a szurkolók elénekelték a himnuszt. Ha a csapat kikapott, akkor zene nélkül. Néhány hete a magyar jégkorong válogatott A csoportos VB-n vett részt, és mindenki meghallgathatta a magyar himnuszt minden meccs végén, de zene nélkül, az ellenfél himnusza után… Egészen addig a szép napig, amikor egyszer csak győztek a fiúk. Az esetről egy kanadai edző írt cikket a következő címmel: “Amikor a zenét is játszották hozzá.”
A fenti eset jutott eszembe vasárnap este, amikor a Vila reali városi színház kültéri színpadának zsúfolásig (és azon túl is) megtelt lelátója végigénekelte a himnuszt Tiago Monteirónak. Az eset megható és bizonyítja, hogy a portugálok éppoly lelkes szurkolók, mint a magyarok. Tanulságos is egyben, hiszen éppen itt lenne az ideje annak, hogy teljes himnuszokat játsszanak egy világbajnokság futamgyőzteseinek.
Bár megpróbálták folytatni a díjátadót a szokásos mederben, a rövidített japán himnusszal a rövidített portugál után, a tömeg azonban túlharsogta azt. Bár nem ez volt Tiago Monteiro első győzelme, még csak nem is az első hazai, de azt mondta, örökre megőrzi a szívében ezt a napot.
Mert ott, a világot jelentő deszkákon állva, a WTCC teljes 12 éves történetében először, végighallgathatta a himnuszát.
A portugál himnusz a youtube-on, és a portugál himnusz a Vila reali közönség előadásában. (utóbbinak csak a második fele van meg, az is fényképezőgéppel)
Fotó és szöveg: Magyar Szilvia
Social Profiles