A TCR Europe a végéhez ért, de még az utolsó verseny sem volt mentes olyan dolgoktól, amik egy kevésbé fura bajnokságban nem történhetnének meg. Visszás versenybírósági ítéleteknek minden versenyen szemtanúi voltunk, akárcsak Safety Car periódusnak, meg olyasmiknek, hogy csak azt nem büntették meg, akit kellett volna… Fura idényre tette fel a koronát a monzai második futam két versenybírói ítélete: Stian Paulsen áthajtásos büntetést kapott, mert Olli Kangas a sikánba taszította, Aurélien Comte pedig 10 másodpercet azért, mert nem adott vissza egy el sem vett pozíciót…
Az első eset egyszerű történet, mindenki látta, hogy Paulsen a bóják között bóklászik, aztán meg visszajön a pályára tökön-babon át. De azt csak a későbbi visszajátszásból láttuk, hogy egyáltalán nem jószántából hajtotta végre a manővert, pláne nem szándékosan és előnyszerzés céljából. Amúgy a közvetítés és a vágóképek is egész idényben így működtek: ha lehetett egyáltalán látni valamit, azt is csak pár perc múlva (neadjisten pár nap múlva!), de leginkább a béna kameraállások / rossz vágás homályában maradtak a történtek. Én azt gyanítom, hogy az elsőre bevágott, fél akció alapján hozott a versenybíróság egy túlságosan gyors döntést, melyet aztán már nem lehetett annulálni, amikor a teljes történetet láttuk. De legalább még a sajtóközpontban is hangos röhögés szakadt ki mindenkiből, amikor kiírták az áthajtásos büntetést valaki olyan nevére, aki a legkevésbé sem tehetett semmiről.
Lehet, hogy a szituáció ahhoz volt hasonló, amikor a hockenheimi sajtóközpontban ültünk, és Martin Ryba belecsapódott a gumifalba. Történt ez abban a kanyarban, melyben a versenybíróság fokozottan figyelt a track limitre, és a helyi poszton állóknak az volt a feladata, hogy minden alkalommal, amikor valaki 4 kerékkel átlépte a fehér vonalat, azonnal küldjenek jelentést a toronyba. Mivel ezt elmondták a versenyzői értekezleten is, így mindenki kerülte ott a pálya szélét, mint az olajfoltot! Ryba – mivel a gumifalban állt, nyilvánvalóan – átlépte a fehér vonalat 4 kerékkel, és ezek után felvillant a kijelzőn: „a 17-es autó nem tisztelte a pályalimitet”. A sajtófőnök meg is jegyezte, hogy vajon mióta várhatott az a szerencsétlen pályabíró ott a poszton arra, hogy végre megnyomhassa a gombot!
Monzában ugyanez volt a helyzet: a briefingen elmondták, hogy a buszsávban Audival sem lehet közlekedni, illetve, hogy könyörtelenül fognak bírságolni, ha valaki levágja a sikánt és nem a menekülőúton jön vissza a pályára. Ha belegondolunk, vasárnap délig kellett várniuk két delikvensre! (Mindazonáltal a menekülő-útvonalat már nem lehetett rendeltetésszerűen használni, hiszen, amikor utoljára arra járt Abdulla Ali Al-Khelaifi, teljesen lepucolta róla az egyébként kikerülendő műanyag akadályokat.)
Paulsen után a másik delikvens a dobogó harmadik fokáért küzdő Aurélien Comte volt. A harmadik helyet éppen birtokló Dan Lloyd az előzési kísérlet előtti másfél körben gyakorlatilag minden kanyarban kiszorította a franciát, az egyenesekben pedig többször is irányt váltott, így a mögötte jövőnek esélye sem volt eldönteni, hogy kívülről vagy belülről próbálkozhat-e a következő kanyarban. (Mellesleg az élen Files ugyanezt csinálta Brichével!) Az ilyesmi szabálytalan ugyan, de egyik brit sem kapott érte még csak figyelmeztetést sem.
Az utolsó előtti kör végén, a Parabolicában csak bedugta Comte a Peugeot orrát, de itt még nem tudott pozíciót fogni. A célegyenesben is két oldalt igyekezett lefogni Lloyd, majd a végén kiszorította Comte-ot, a lehető legkésőbb fékezve. A Peugeot ekkor már háromnegyedig a Honda mellett volt. Aurélien nem a menekülőútra szorult, hanem a huplik közé, amik alaposan meg is dobálták az autóját, és nem is Dan elé jött vissza, hanem mellé. A felvételek tanúsága alapján a Curva Grandéban pontosan azt az egy negyed autónyi előnyt adta vissza Lloydnak, amennyivel a brit az előtt rendelkezett, hogy füstölőset fékezve kiszorította a Peugeot-t. A Honda nem ment előrébb, Auréliennek meg jobban esett a következő két kanyar…
„Nagyon nehéz verseny volt számomra, mert a rajttól kezdve egyedül voltam, és segítség nélkül kellett előre verekednem magamat. A szélárnyék miatt ez nagyon nehéz volt, de, mivel az autó nagyon jól ment, ezért sikerült. Aztán megpróbáltam a harmadik helyért támadni Lloydot. Először is kiszorított, ezért kellett átmennem a sikánon, nem szándékosan vágtam le azt. Nem is teljesen vágtam le azt, és amikor visszaérkeztem a pályára nem elé érkeztem, hanem mellé” – mondta Comte, amikor a szituációról kérdeztem.
Annak ellenére, hogy a csapat határozottan megkérte, hogy engedje maga elé Lloydot, Aurélien ezt nem tette, abban a biztos tudatban, hogy neki van igaza. Valóban igaza is volt, és ő fogta a kormányt, csakhogy a csapat látta, mi történt alig 5 perce Paulsennel, nyilván nem véletlenül kérték, amit kértek…
Ahogy arra Lloyd számított (és a Touring Car Times-nak nyilatkozta is), a büntetést még a levezető kör alatt kiszabták, így aztán a brit fiú állhatott fel a dobogóra. A büntetés pedig kemény volt: 10 másodperc! (Tavaly Zandvoortban Danny Kroes „helyezés-visszacserélős” büntetést kapott, idén Spában pedig maradt már el büntetés Comte kárára.) Így aztán arra a kérdésre, hogy most igazságtalannak érzi-e az ítéletet, eléggé zaklatottan felelt:
„Igen, ez igazságtalan volt, mert nem elé jöttem vissza a sikánból, hanem mellé.”
Akárhogy is esett, tény, hogy ez a két ítélet világossá teszi azt, hogy a futam alatt, a felek megkérdezése és a felvételek megtekintése nélkül, képzetlen versenybírákkal azonnali ítéletet hozni a legnagyobb felelőtlenség, amit csak tehetnek. De a pálya bekamerázása, a vágás és a visszajátszás kezelése is bőven hagy maga után kívánni valót… Reméljük, jövőre változik a helyzet. Addig is: Comte-nak ez két helyezésébe került az összetett tabellán.
Magyar Szilvia
Social Profiles