30 nap alatt a Föld körül – Fred Vervisch-sel

Fotó: GSG Images / Audi Mediacenter

Habár az eredeti mű címe 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, ez már a modern verzió, mely némileg gyorsabb. Néhány hete egy tanítványomnak magyaráztam, hogy ha Ausztráliából Amerika felé hajózik vagy repül, akkor befizetett egy időutazásra is, mert a dátumvonalat átlépve a tegnapi napot ismét eltöltheti. Meg sem fordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha valaki a másik irányban lépi át azt a vonalat. Frédéric Vervisch már tudja. Élete legkeményebb három hetén van túl, és erről mesél téli sorozatunk soron következő epizódjában.

Tagadhatatlan tény, hogy alig egy hónapon belül Vervisch több kontinenst látogatott meg, mint a világkupa a 2018-as idényben. Makaó óta annyi minden történt vele, hogy nem is győzzük számba venni: kapott egy DTM tesztlehetőséget, aztán indulhatott a Dubaj 24 óráson, a Daytona 24-en, és a Bathurst 12-n is. Fred számára még véget sem ért a WTCR szezon, már elkezdődött egy másik, ami kis híján az újabb WTCR szezonig tartott. Hogy fáradt-e, az nem kérdés, hogy boldog-e? – Ez meg széles mosollyal és ragyogó szemekkel van kiírva az arcára. Arra az arcra, amiről – amikor én őt évekkel ezelőtt megismertem – azt hittem, hogy sosem látni rajta mosolyt. De a 32 éves belga jelenleg épp az álmait éli meg.

– Amióta az Audid tetején láttunk ugrálni Makaóban, azóta egyre több fotó jelenik meg rólad, ragyogó szemekkel és boldog mosollyal. Mi történik Fred Vervisch-sel ezek mögött a fotók mögött?

„Makaó nyilvánvalóan egyedülálló volt. Ez volt a hetedik dobogóm a WTCR szezonomban, és egyszerűen fantasztikus volt, hogy ezen a pályán ünnepelhettem az első győzelmemet. Aztán januárban megnyertem a Dubaj 24 órást. Azt hiszem, ez a két verseny tisztán megmutat valamit, ami fontos az autóversenyzésben: egyszerűen szerencsém volt Makaón és Dubajban, ami rendkívül fontos összetevője a motorsportnak a vezetési képességek és az alapos felkészülés mellett. Dubajban nagyszerű csapattársaim voltak és a Car Collection Motorsport csapata igazán nagyszerű munkát végzett. Első győzelmük ezen a versenyen megérdemelten született.”

– Hogy ment a DTM teszt?

„Jerezben számomra egy álom vált valóra. Ez volt életem első DTM tesztje. Egy Audi RS 5-öst vezettem, amit a Team Rosberg készített fel. Ez előtt csak Audi R8 LMS GT3-mat és Audi RS 3 LMS-t vezettem, szóval nyilvánvaló, hogy mást vártam. Különösen az a leszorítóerő volt lenyűgöző, amit egy DTM autó generál. Nem volt könnyű megtalálni a határokat. Meg kellett szoknom. A DTM az egyik leggyorsabb túraautó kategória a világon. A sebesség, az autó nagyon gyors reakciói és a fékek egy kicsit arra az időre emlékeztettek engem, amikor együléseseket vezettem. Ilyesmi legutóbb 2011-ben történt, a Formula Superleague-ben. Nagyszerű telem van a 2018-as WTCR szezon vége óta.”

Fotó: Audi Communications Motorsport / Malte Christians

Picit húzom az interjúalanyt a következő kérdéssel. 😊

– Képzeljük el azt a szituációt, hogy én egy tehetségkutató irodánál dolgozom, és kiváló eredményeidre felfigyelve felajánlunk neked egy díjat. A díj pedig egy egyhetes, világ körüli utazás februárban. Mit szólsz?

(nevet) „Nagyon köszönöm a kedves ajándékot, de őszintén, most igazán nincs szükségem egy második világkörüli útra! A januárom így nézett ki: Brüsszelből indultam Frankfurton át Chicagóba, majd Orlandóba az első héten, hogy eljussak a „Roar before the Rolex 24”-re (ez olyasmi a Daytona 24-nek, mint a teszt- és média nap a WTCR-nek – a szerk. megjegyzése). Aztán Daytonából egyenesen a Dubaj 24-re mentem, onnan haza, Belgiumba. Volt egy hetem, hogy összeszedjem magam. Aztán újra: Brüsszelből New York-on át Orlandóba a Daytona 24-re. Aztán Orlandóból Los Angelesen át egyenesen Sydney-be, a Bathurst 12-re. És most vissza Brüsszelbe a verseny után.”

– Szóval úgy kezdődött az éved, hogy elutaztál Daytonába a tesztnapra, aztán egyenesen vissza Dubajba a 24 órás versenyre, amit végül meg is nyertetek. Hogy alakult számodra az idény első győzelme?

„Ez a győzelem nagyon édes érzés volt. Ez volt az első 24 órás győzelmem egy Audi R8 LMS-ben. És ez volt a Car Collection Motorsport első 24 órás győzelme. Audi sportos csapattársammal, Christopher Haaséval és a két privát versenyzővel, Rik Breukerssel és Dimitri Parhoferrel egy nagyon klassz győzelmet szereztünk. Mindannyiunk karrierjében egy emlékezetes momentum marad. És annak is nagyon örülök, hogy privát versenyzőket és a csapatot hozzásegíthettük egy ilyen sikerhez. Azt hiszem, ez a customer racing szelleme. A Car Collection Motorsport nyilvánvalóan megmutatta, hogy pont ugyanolyan jók, mint bárki más, a mérnököktől elkezdve a felszerelésen keresztül a teljes személyzetig.”

Fotó: Gruppe C Photography / Audi Mediacenter

Aztán jött az a Daytona 24 órás, ami nemes egyszerűen belefulladt az esővízbe. A versenyt többször is megszakították piros zászlóval, sokáig a Safety Car vezetett, vagy éppenséggel teljes pályás sárga zászló volt érvényben, néhány órával a vége előtt ismét életbe lépett egy piros zászló, mely után már nem is indították újra a versenyt. Csalódás volt nézőnek és versenyzőnek egyaránt. A 88-as Audi, Vervisch-sel is a fedélzetén, a kategória első három helyén mozgott, esélyük volt a győzelemre, ám az utolsó piros nagyon rosszkor jött.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor elküldtem a kérdéseket, akkor még a negyedik helyen végzett a csapat, csak mire Fred találkozott a kérdésekkel (közvetlenül a Bathurst 12 órás előtt és után), addigra megváltozott az eredmény…)

– Remélhetőleg tudtál pihenni egy kicsit, mielőtt visszamentél Daytonába. Legendás verseny, legendás versenyzőtársak (gondolok itt Alex Zanardira, többek között), kevésbé legendás piros zászlók. Voltak pillanatok, amikor vezettétek a kategóriátokat, de az utolsó piros zászló rossz időben érkezett, és végül negyedikként végeztetek. Természetesen a kategória negyedik helye nagyszerű eredmény. De melyik volt nagyobb csalódás: hogy leintették piros zászlóval a versenyt, tehát tulajdonképpen nem volt 24 óra, vagy az a tény, hogy nagyon keményen dolgoztatok, és önhibátokon kívül végeztetek a negyedik helyen?

„Minden versenynek megvan a maga ritmusa. Valóban negyedikként végeztünk, de négy nappal később egy másik audis csapat büntetést kapott, így előreléptünk a GTD osztály harmadik helyére. A piros és sárga zászlós periódusok váltakozása amolyan stop-and-go ritmust adott a versenynek. Néhány ponton hátrébb kerültünk a sorban másokhoz képest, és aztán, amikor az utolsó piros zászló jött, egyszerűen nem tehettünk semmit. Nem indították újra többé a versenyt. Nem várhatod el mindig, hogy a győzelemért harcolj, de nyilvánvalóan mindenki egy Rolexért megy el Daytonába! A jó dolog az, hogy a verseny utáni elemzések tisztán megmutatták, hogy megvolt a sebességünk a győzelemhez és a csapat hiba nélkül dolgozott. És ez boldoggá tesz.”

A színes álmokat Daytonában elvitte a víz…
Fotó: SIDELINE SPORTS PHOTOGRAPHY / Audi Mediacenter

– Daytonából egyenesen Sydney-be – komolyan kérdezem: hogy bírja ezt elviselni egy emberi szervezet?

„A múltban nem volt hasonló sorozatom decemberben, januárban és februárban. Valóban kemény. És a szezon legnagyobb része még előttünk áll! Ha elkap az ár, a tested elkezd alkalmazkodni. De őszintén be kell vallanom, hogy nagyon boldog vagyok, hogy pihenhetek is egy kicsit Bathurst után, mielőtt ismét elkezdődik az idény, március végén, még több versennyel és néhány teszttel. Daytona és Bathurst között 16 időzóna a különbség. Emellett, amikor átléptük a dátumvonalat a Csendes-óceán felett, Amerikából Ausztrália felé haladva, elveszítettünk egy napot. Csak akkor veszed észre, hogy ez mennyi energiát emésztett fel, amikor már otthon vagy. Néhány Audi Sport versenyzőnek volt már ilyenben része, de én még sosem éltem ezt át korábban.”

Vervisch nem először járt Bathurstban, és korábban az eredmény is nagyon jó volt, innen örökölte a WTCR-ben is használt 22-es rajtszámot. A világ egyik legszebb autóversenye azonban nem úgy végződött, ahogyan a 22-es Audi legénysége remélte.

– Hogy ment a 12 órás verseny Bathurstban?

„Szerettem volna folytatni az endurance versenyeken elért jó sorozatunkat a dubaji győzelem és a daytonai harmadik hely után, de sajnos Ausztráliában kiestünk. Nagyszerű verseny volt, csaknem 30 GT3-mas autóval, tíz különböző márkától. A verseny kimenetele abszolút megjósolhatatlan volt, szóval nagyszerű csatát vívtunk. A verseny elején csapattársam, Kelvin van der Linde ideiglenesen még vezetett is. Szóval képesnek kellett volna lennünk arra, hogy harcoljunk a többi csapat ellen az első pozíciók valamelyikéért. Sajnos, a másik csapattársam, Garth Tander belekeveredett egy ütközésbe a verseny ötödik órájában. A szerelés hat körünkbe került, ezért visszaestünk. Aztán nagyon keményen nyomtam, de elkövettem egy hibát a 184. körben. Összetörtem az autót, és fel kellett adnunk a versenyt. Nyilvánvalóan az én hibám volt, és bocsánatot kértem érte a csapattól. Nagyon szomorú vagyok, hogy ez így történt.”

Ausztrál napkelte, a világ legszebb autóversenyén.
Fotó: edgephotographics / Audi Mediacenter

Tény, hogy valóban ő hibázott, azonban én úgy vélem, hogy hibáztak Bathurst legendásan nehéz pályáján már sokkal kipihentebb versenyzők is.

– Versenyeztél (vagy legalábbis versenyző módba voltál kapcsolva) nagyjából 60 órán át, 3 héten belül. Azt hiszem, ennél is több időt töltöttél repülőgépen. Jelenleg pedig azzal vagy elfoglalva, hogy a kérdéseimre válaszolsz éppen, amiért millió köszönet. De azért, ugye, tervezel némi pihenést is, mielőtt elrajtol a szezon?

„Tény, hogy több időt töltöttem repülőgépen, mint a versenyülésben, egész egyszerűen azért, mert egy endurance verseny alatt a versenyzők váltják egymást, mivel csak meghatározott számú órát engedélyeznek a szabályok a cockpit-ben. Valóban, Makaó óta, a decemberi teszttel és a januári zsúfolt programmal, egészen február első hétvégéjéig egy kicsit olyan non-stop érzés. Abszolút szükségem lesz némi pihenésre, és most végre lehetőségem is lesz rá, mielőtt az olyan sorozatok, mint a WTCR elrajtolnak.”

Amikor legutóbb befejeztem vele egy interjút, azt írtam a végére, hogy pihenje ki magát, de valahogy ez nem jött össze ennek a minden Audival kompatibilis, mindent-álló, fáradhatatlan belgának. Márpedig alig 60 nap van hátra az új WTCR idény kezdetéig, ami egyben egy újabb világkörüli utat jelent, igaz, nem 30 nap alatt. 

Április negyedikén start (meg valamivel előtte is, a tesztek miatt), így aztán most komolyan: pihenésre fel, Fred!

Magyar Szilvia

Az interjú, médiapartneri megegyezés révén, részben vagy egészben megjelent / megjelenik még: Serbiaring.com, brakingnewsmotorsport.blog.hu, fiawtcr.com.

Az interjú elkészítésében nyújtott segítségért külön köszönet illeti Alexander von Wegnert.

Comments

comments