Egy unalmas szabványverseny és egy eseményekben bővelkedő, izgalmas futam volt ma műsoron a WTCC-ben. És mindkettőn történelmet írtunk. Úgy tűnik, Kína megérett arra, hogy a történelmi pillanatokat okozza, vagy szemtanújuk legyen…
Ez az első és utolsó, egyetlen cikk, ami Jules Bianchi balesetével kapcsolatban az én számítógépemben születik. S nem azért születik, hogy megragadja a figyelmet vagy a kattintásokat, s nem is azért az egyetlen, mert honlapunk témájából (ami elvileg a túraautózás) kifolyólag kissé off topic-nak tűnik. Mivel az egyetlen, lehet, hogy kissé hosszú lesz, de megpróbálom belesűríteni mindazt, ami az elmúlt héten napvilágot látott: tények, érzések, reakciók, támogatás…
A WTCC mezőnye az elmúlt két hónapban alaposan kipihente magát, mert most még két hetet sem kaptak a versenyzők a két kínai futam között. Az előző volt a sonomai verseny helyettesítője, a mostani a tervezett, shanghai-i futam. A versenyzők közben jól érezték magukat, piacra mentek, főztek, kínai hangszereken gyakoroltak, vagy éppen gokartoztak Ma Quing Hua családi gokart pályáján. Aztán eljött a péntek és a szombat.
Különös, új “kínai népszokást” vezettek be a szervezők a WTCC idei első kínai versenyhétvégéjének programjába: vasárnap kora reggel tartják az időmérőt. Hogy a délutáni két futam között mindössze 15 perc szerelési idő van, az már lassan megszokott jelenség… Szóval vasárnap kora reggel kezdődött Tom Chilton és Rob Huff hihetetlen napja.
Talán még homályos emlékeinkből fel-felrémlik: utoljára vagy két hónapja rendeztek WTCC futamot, azt is Argentínában… Most két kínai kör következik – végül is Kína nagy ország – az első Pekingben startol, holnaptól.
Social Profiles