“Ember lenni mindég, minden körülményben…”
Arany János szerint “ez a legnagyobb cél, itt, a földi létben”. A WTCC-ben nem olvasnak Arany Jánost, valahogy a legtöbben mégis tudják ezt. Én nem titkolom, hogy a WTCC közvetlensége, nyitottsága, az emberek kedvessége, tényleg emberi mivolta, az, hogy ez egy világ, ahol még mindenkinek a helyén van a szíve, engem egyetlen óra alatt győzött meg arról, hogy én nem akarok többé F-1-es újságíró lenni. Én azóta az 5 és fél évvel ez előtti nap óta csakis WTCC újságíró akarok lenni. És azóta minden évben akadt olyan verseny – néha több is – melyben világosan megmutatkozott: itt emberek versenyeznek. Szeretnek, (néha utálnak), nevetnek, sírnak, játszanak, félnek, van szívük, és tudják a másikról, hogy neki is van.
Az idénynyitó egy teljesen hagyományos, afrikai roncsderbiként indult, még a szabadedzéseken. Aztán az első versenyen megúsztuk különösebb probléma nélkül… Gyanús is volt. Nagy volt a csend. A második rajtnál kitört a vihar.
Social Profiles